Az újszülötteknek nincs időérzékük, eleinte hasonló életet élnek, mint hónapokon át édesanyjuk pocakjában. Három-hat hét leforgása után kezdenek kicsit kevesebbet aludni, és ezzel párhuzamosan egyre hosszabbodnak ébrenléti periódusaik - ebben az időszakban már megkísérelhető egyfajta napirend kialakítása, mely alatt nyilván nem a szabott időrend, hanem az események ismétlődő sorozata értendő.

Fotó: Bigstock

Az újszülöttek ösztönösen tudják, mi a dolguk!

A csecsemők ösztöneik alapján működnek: tudják, mikor kell enniük, aludniuk vagy hogy mi az, ami nem jó nekik, ezért is nagyon fontos a babával való kommunikáció. Figyeljünk a kicsi jelzéseire; az első hetekben egyedül rá összpontosítsunk, próbáljuk meg kitalálni, hogy mikor és mit szeretne a babánk.

Az alvási szokások jövőbeli rendeződése érdekében is az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni – persze bizonyos kereteken belül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kisbabák, akiket újszülött-, illetve koracsecsemőkorukban hagytak a saját ritmusuk szerint enni, aludni; hamarabb átalusszák az éjszakát, és általában is nyugodtabbak, mint a mindenáron szigorú napirendet követni kívánó anyák gyermekei.

Egy egészséges, megfelelő ütemben fejlődő újszülött magától is fölébred, ha éhes, amikor erőszakkal fölkeltjük őt, csak megzavarjuk az amúgy harmonikusan működő alvási ciklusát... (Koraszülött vagy besárgult babák esetében nem érvényesek a fentebbi ajánlások, őket mindenképp fel kell ébreszteni, ha elérkezett az etetési idő!)

Figyelem!
Ösztönösség ide vagy oda, ne engedjük, hogy 4-5 óránál tovább aludjon szopizás nélkül az újszülött, illetve ha étvágytalanságot tapasztalunk nála – ha nem érdekelné az evés – vagy feltűnő aluszékonyságot, mielőbb értesítsük a védőnőt/gyermekorvost!

Hogyan és mikortól lehet/ajánlott bevezetni valamilyen fajta napirendet a baba életében?

Az alvási szokások kialakításánál elsősorban a baba életkorára kell tekintettel lennünk. Egy újszülött csecsemőnél lehetetlen és káros is lenne bármiféle napirendet bevezetni, később azonban – ahogyan csökken az alvásigény, növekszik az ébren, illetve az éjszakai alvással töltött idő – szép lassan, a pici érdekében is törekedni kell valamilyen rendszerre. Azonban mindig tartsuk szem előtt, nem az a fontos, hogy pontban ugyanakkor szopizzon vagy aludjon a kisbaba, hanem az, hogy ezek a tevékenységek mindig szabályosan kövessék egymást.

Első és leglényegesebb, hogy a lefekvés előtti rituálék (pl. fürdetés, mese) segítségével rávezessük a babát a nappal és az éjszaka közötti különbségtételre. Ezek az elfoglaltságok (esti fürdetés, mesélés, kedvenc játékok elaltatása, stb.) segítik a picit abban, hogy ráhangolódjon az elalvásra.

Igyekezzünk mindig nagyjából ugyanakkor letenni a babát, a rendszeresség jót tesz neki (is), hamar elkezd alkalmazkodni hozzá. Fontos, hogy a kiságy csak és kizárólag az alvás helyszíne legyen, ha lehet, ne üzemeljen nappal járókaként, büntetésből pedig még véletlenül se tegyük oda a gyerkőcöt - így nem kapcsolódnak majd negatív élmények hozzá, illetve egyértelmű lesz a feladat, ha belekerül a baba.

Később az is lényeges lesz, hogy csemeténk kellően elfáradjon napközben, eleget legyen szabad levegőn, eleget mozogjon, játsszon, illetve ne aludja túl magát délután. A délutáni alvás után is el kell fáradnia, máskülönben este csak óriási nyűglődések árán lehet őt ágyba tenni. (A délutáni alvásból egyébként föl is lehet ébreszteni a nagyobb gyermeket, ha úgy ítéljük, hogy a túl hosszas nappali szunyókálás már az éjszakai rovására menne.)

A cikk nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Nem vállalunk semmilyen felelősséget azzal kapcsolatban, olvasóink hogyan használják fel a webhelyen közölt információkat.

Kis kép: Bigstock