A mese komoly dolog!

2010. szeptember 22.

Hogy indult a kapcsolata a bábokkal? - Pinceszínház

Gyerekkoromban én nemigen jártam bábszínházba, inkább az Operába és balettelőadásokra vittek. Felnőttként régóta foglalkozom a gyermeklélekkel, hiszen a Kaposvári színházban rengeteg meseelőadásban játszottam, például a Micimackóban és az Ózban. Amikor Pestre költöztem, az új életemből egy ideig hiányzott a mese. Aztán felkeresett az egri Harlekin Bábszínházból Lengyel Pál, és felajánlotta a Keresztanya szerepét. Ez egy mesedarab, bábokkal. Voltak kétségeim. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy képes leszek rá, de végül meggyőztek, és örülök, hogy elfogadtam a felkérést. Úgy érzem, hogy Csató Kata rendezővel ez az előadás egy hosszabb kapcsolat kezdetét jelzi, művészi és emberi értelemben egyaránt.

Mi volt a legnehezebb ebben a darabban? - Pinceszínház

A bábok általam kelnek életre, és ez, bármilyen könnyednek tűnhet is, egyáltalán nem természetes folyamat. Megszenvedtem vele, rengeteget tanultam. A személyiségnek háttérbe kell szorulnia, ugyanakkor mégis színészközpontú az előadás.
A bábos mese egyébként véletlenül érkezett az életembe, de könnyedén illeszkedik ahhoz a tágabb színházfogalomhoz, a reggeli-délutáni színházhoz, amelyben én élek és dolgozom.

Kiknek szól ez az előadás? - Pinceszínház

A mese tanulsága minden korosztály számára értékes, de szigorúan 6 éves kor felett ajánlom. Sokszor elmondtam már, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ne hozzanak kicsiket az előadásra, mert igazán komoly darabról van szó! A szülőket is nagyon megérinti. Külön öröm a számomra, amikor látom, hogy csillog a szemük…

Hogy viszonyul a meséhez? Van saját "mese-hitvallása"? - Pinceszínház

A mese nagyon komoly dolog! A gyereket társként kell kezelnünk, nem valami szellemileg visszamaradott kis lényként, akivel gügyögni kell. Semmi szükség nincs arra, hogy leereszkedjünk hozzá, hiszen ott van, ahol mi, csak éppen gyermektestben, kicsit fejletlenebb beszédkészséggel. Mindig is megvolt bennem az igény erre, a gyerekek komoly, magas szintű nevelésére-foglalkoztatására. Rengeteg báb- és egyéb olyan gyerekelőadást láttam már, ahol a művész kiszolgálja a gyerekeket, és leereszkedik egy képzelt szintre. Én ezzel nem értek egyet. Korán, már gyerekkorban el kell kezdeni ezt a fajta színházra nevelést – a néző "megdolgoztatását". A színházban ugyanis a közönségnek is dolgoznia, gondolkodnia kell! Az a jó, ha az előadás végére megmozdul valami a nézőben, és kérdések gyülekeznek mind a felnőttek, mind a gyerekek szemében és fejében. Akkor vagyok boldog, ha az előadás végén kérdeznek, érdeklődnek, gondolkodnak. Ez a célom, ezt szeretném elérni.

Előadások:

  • szeptember 24. péntek 11.00
  • szeptember 25. szombat 15.00
  • október 31. vasárnap 11.00

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink