Fontos leszögezni, hogy a pocak mérete és a baba súlya között nincs feltétlen összefüggés, a has nagyságát számos tényező befolyásolhatja, ilyen például a kismama testalkata vagy magassága, de az sem elhanyagolható kérdés, hányadik várandósságról van szó. Többedik babánál a nők szervezete hamarabb alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, vagyis – mivel egyszer-kétszer ez már megtörtént – egyszerűbben szorít helyet a növekvő magzatnak is. Ilyenkor könnyebben, illetve hamarabb tágulnak a szövetek, ebből adódik, hogy egyes esetekben látványosan nagyobbnak mutatkozhat a pocak, mint az első/előző várandósságnál.

Fotó: Bigstock

A testtartás szintén meghatározó lehet, legalábbis optikai szempontból: azok a nők, akik feltűnően kihúzzák magukat, és a pocijukat is kitolják maguk elé, nyilván kerekdedebbnek tűnhetnek a többieknél, de az sem mindegy, milyen pozíciót vesz fel odabent a baba (ha mélyebben fekszik, kevésbé csúcsosodik a has, ha keresztben helyezkedett el, szélesebbnek tűnik a pocak). Mindenesetre az az elképzelés, mely szerint azok a nők, akik sokat híznak a várandósság alatt, nagyobb babát szülnének, teljesen alaptalan; mint ahogyan az is mítosz, hogy az erősebb testalkatú, magas kismamák törvényszerűen nagyobb babát hordanak a szívük alatt, mint alacsonyabb társaik. Egyértelmű, hogy a pocak méreteiből szinte lehetetlen megjósolni a születendő baba nagyságát, ebben a kérdésben az ultrahangos súlybecslés az irányadó.

Tévhit, hogy a teltebb kismamák gyermekei magasabb súllyal születnének
Az a feltételezés, hogy a magasabb, testesebb kismamák nagyobb babákat szülnének, önmagában nem állja meg a helyét: a pici születési súlyát illetően leginkább örökletes tényezők – mégpedig jellemzően az anya születési súlya – az irányadóak; az anyai testmagasság és testsúly kevésbé számítanak.

Viszont tény, hogy egy filigrán alkatú, aprócska nők nagyobb eséllyel kell szembenéznie a téraránytalanság problémájával, kiváltképp, ha az apa a kimondottan erős testalkatú, magas férfiemberek közé tartozik. Megjegyzendő azonban, hogy nagyon ritkán, az esetek mintegy 5 százalékában hajtanak végre császármetszést anyai-magzati téraránytalanság következtében. Napjainkban nem jellemzőek – gyakorlatilag eltűntek – azok a betegségek, amelyek deformálnák a medence csontjait, ezáltal elvétve kerül csak sor – téraránytalanság miatti – művi beavatkozásra.