Orvosi szempontból egy év hiába való próbálkozás után merül fel először a termékenységi probléma gondolata, de akadnak olyan szakemberek, akik két év rendszeres házasélet után javasolnak csak kivizsgálást a babára vágyó pároknak. Persze mindez nagyban függ a szülőjelöltek korábbi, esetleg jelenleg is fennálló betegségeitől és életkorától.
Jó, ha tudod!
Ideális feltételek mellett is csak mindössze 25 százalék a fogantatás esélye egy-egy menstruációs ciklus alatt, könnyen belátható tehát, hogy egyáltalán nem törvényszerű az azonnali siker. Továbbá azt se feledjük, hány olyan történetről hallani, ahol minden rendben, igazolhatóan nem küzd a pár egyik tagja sem termékenységi problémákkal, a trónörökös mégsem akar megfoganni, vagy fordítva. Ellenben azokban az esetekben, ahol bizonyos, a termékenységet is befolyásoló eltérésekről tudomása van az érintetteknek - ilyen például a PCOS, az endometriózis, férfiaknál a különböző nemzőszervi sérülések, stb. – természetesen jóval előbb ajánlott a tettek mezejére lépni.
A húszas éveik második felétől évről évre csökken valamelyest a nők termékenysége, mindez azonban korántsem jelenti a meddőség hirtelen bekövetkeztének magasabb rizikóját. A női terméketlenség (sem) kizárólag a születési évszám függvényében alakul - sajnos akár már huszonegynéhány évesen is lehet valaki meddő – de tagadhatatlan, hogy az életkornak fontos szerepe van ebben a kérdésben, ráadásul mindkét nem részéről lényeges tényezőnek látszik. Kevésbé népszerű téma, hogy bizony a férfiak biológiai órája is ketyeg; a harmincas évek elejétől folyamatosan csökken a férfi nemi hormon, azaz évről évre alacsonyabb lesz a tesztoszteronszint, ami idővel jelentősen csökkenti a megtermékenyítőképességet. Egyre több kutatás vizsgálja az apa korának a terhesség lefolyására, és a magzat egészségi állapotára gyakorolt élettani hatását. Az eredmények azt mutatják, hogy a leggyakoribb kromoszóma-rendellenességek - 21-triszómia (Down-szindróma), 18- és 13-triszómia – kialakulásában az apa és az anya életkora egyaránt szerepet játszhat. De visszatérve a női termékenység kérdésére; az első gyermek vállalásának idejét azért semmiképp sem ajánlatos túl sokáig - a harmincas évek végéig, negyvenes évek elejéig - halogatni.
Férfiaknál:
A spermakép vizsgálata rövid önmegtartóztatást követően a legideálisabb, ezért fontos, hogy a mintaadást megelőző 3-5 napban ne történjék ejakuláció. A steril körülmények között – maszturbáció útján – nyert ejakulátumot az elfolyósodási idő kivárása után, mintegy 20-30 perc elteltével kezdik analizálni. Mennyisége 2-6 ml között tekinthető optimálisnak, pH-értéke 7,2-8,0 között változhat (magasabb eredmény gyulladásra utalhat).
Az ejakulátum megtermékenyítőképességét az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint állapítják meg. A WHO kritériumai alapján a mintának legalább 20 millió hímivarsejtet kell tartalmaznia (milliliterenként), és a spermiumok minimum 30 százalékának szabályos szerkezettel kell rendelkezniük. További kritériumok motilitás (mozgékonyság) szempontjából:
- progresszív mozgást végző spermiumok aránya: 50%;
- vagy gyorsan mozgó spermiumok aránya: 25%.
Nőknél:
Elsőként a menstruációs ciklust veszik górcső alá: hüvelyi ultrahang segítségével ellenőrzik a peteérés folyamatát, illetve három ízben hormonvizsgálatot is végeznek. Amennyiben fény derül valamilyen rendellenességre, esetleg nem rendszeres a menstruáció, további hormonális kivizsgálás válik szükségessé. A petevezeték átjárhatóságáról is meggyőződnek: egy speciális folyadékot (kontrasztanyagot) juttatnak a méhen keresztül a petevezetékekbe. Ha a vizsgálat során összenövést/összenövéseket találnak, laporaszkópos beavatkozás segítségével teszik ismételten átjárhatóvá a petevezetéket.
Az in vitro fertilizációra jellemzően ismeretlen eredetű meddőség esetén kerül sor, vagyis akkor, ha a pár mindkét tagja termékeny, elvileg jöhetne a kisbaba, valamiért azonban mégsem következik be a fogantatás. Továbbá akkor, ha a sperma minősége és/vagy mennyisége nem megfelelő; illetve ha a méhnyakon keresztül nem tudnak feljutni a méhüregbe a hímivarsejtek, mert a méhszájat kitöltő nyák mennyisége/minősége eltér az optimálistól (a nyák kóros esetben megbéníthatja a spermiumokat).
Más mesterséges megtermékenyítési eljárásokkal ellentétben az inszemináció nem jelent különösebb megterhelést a női szervezetre nézve, a beavatkozás lényege mindössze az ivarsejtek találkozásának technikai megkönnyítése. A mesterséges ondóbevitel során egy vékony szonda segítségével juttatják a hímivarsejteket a méhnyakba vagy a méhűrbe, maga a megtermékenyülés spontán történik. A terhesség és a szülés lefolyásának szempontjából a mesterséges ondóbevitel segítségével létrejött várandósság nem különbözik a spontán teherbeeséstől. A magzati ártalmak, vetélések, koraszülések gyakorisága nem magasabb az átlagosnál, az inszeminációs eljárással fogant kisbabák pontosan olyan kilátásokkal rendelkeznek, mint más újszülöttek.
Általában három-hat inszeminációs ciklusra van szükség a terhesség létrejöttéhez, hat sikertelen ciklus után a következő lépésként már a lombikprogram ajánlott.
Ha az inszemináció nem hozott sikert, illetve eleve kizárt volt; a lombikprogram jelentheti az esélyt a babára. Az eljárás menete dióhéjban annyi, hogy a leszívott petesejteket laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik, tenyésztik, majd beültetik az anyaméhbe. A megtermékenyítés saját (vagyis a férj) spermájával és donor segítségével is történhet.
A sikeres lombikbébi kezelés egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy egynél több érett petesejt álljon készen a megtermékenyítésre; ennek érdekében a petefészek –egyéni javallat alapján meghatározott - hormonális stimulációjára van szükség. Az első beavatkozás alkalmával a petefészkekben található – petesejteket tartalmazó – tüszőfolyadékot szívják le egy hüvelyen keresztül bevezetett katéter segítségével. Minderre steril körülmények között, műtőben, folyamatos ultrahangos ellenőrzés mellett – altatásban vagy anélkül - kerül sor. A kinyert petesejteket a megtermékenyítés után 5-6 nap elteltével ültetik vissza a női szervezetbe. Törvény szabályozza, hány embrió ültethető be egy-egy kezelés kalmával, ezért az eljárás szerves része a felhasználásra nem került megtermékenyített petesejtek mélyfagyasztása is.
Ha az derül ki, hogy a férfi spermája teljesen alkalmatlan a természetes úton történő megtermékenyítésre - de még az inszeminációra vagy a lombik programra is -, akkor jöhet a harmadik fél, vagyis a spermadonor. A spermadonorok mindig tökéletesen egészséges férfiak, az általános orvosi kivizsgálás mellett, tüzetes spermaanalízist is készítenek a jelölteknél.
A donor személye ugyan ismeretlen, de a külső megjelenésére vonatkozó összes információ, az ún. fenotípus megtalálható kartonján, melyet nem név, hanem kód alapján tartanak nyilván a sejtbankokban. A leendő szülők fenotípus alapján választják ki a biológiai apát, akinek személyazonossága mindvégig rejtett, a spermabank semmilyen információt nem ad, nem adhat ki erről - KATT IDE a részletekért!