Kedves Kismamák! Többen láthattátok a honlapon a felhívást a PhD-munkámhoz csatlakozó adatkitöltésre, melynek tárgya a szülés utáni szorongásos zavarok vizsgálata. Ehhez kapcsolódóan ez alkalommal írásomban azokat a lelki problémákat érintem, amelyek ebben az időszakban az édesanyák egy részénél kialakulhatnak.

Előző cikkemben a posztpartum baby blues, a depresszió, valamint a szerencsére igen ritka pszichózis legfőbb tüneteiről olvashattatok. Ezek valószínűleg sokaknak ismerősen csengő kifejezések, hiszen sokat és sok helyen lehet róluk olvasni (különösen a szülés utáni depresszióról). Jóval kevesebb szó esik azonban a szülés utáni szorongásos zavarokról, annak ellenére, hogy a legújabb tudományos kutatások tükrében ezek legalább olyan gyakoriak, mint a hangulat fent említett zavarai.

A rovat korábbi írásaiban is érintettem, hogy a szorongás a szülés utáni időszakban kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb édesanyát érinti, így egy bizonyos szintig természetes jelenség, amely idővel csökken, sőt, hozadékai is vannak. Kórossá akkor válik, ha az életvezetést, a feladatok ellátását, a gyermekkel való kapcsolat építését tartósan akadályozza, és/ vagy jelentős szenvedést okoz, általában az anyák számára.

Természetesen gyakran a környezetnek is nehézséget jelent az anya kóros szorongása, de a tapasztalatok szerint a legtöbben titkolják szorongással telített gondolataikat, érzéseiket, mivel szégyellik azokat. Aki kórosan szorong, tüneteit igyekszik elleplezni, magában tartani, úgy érzi, ez mások számára nem megérthető, elfogadható, így nem is megosztható. Sokan amiatt gyötrődnek, hogy rossz anyának érzik magukat, hiszen az általános sztereotípia szerint az újdonsült mamáknak felszabadult boldogságot kellene érezniük gyermekük mellett, nem pedig sötét félelmekkel teli gondolatokat. A titkolózás, a szégyen izolálja az érintett anyákat, részben elválasztja őket környezetüktől, gyakran érzik magányosnak magukat, s úgy vélik, egyedül ők szenvednek ezektől az állapotoktól. Ez koránt sincs így: tudományos kutatások adatai szerint a szorongásos zavarok aránya a szülés utáni időszakban 10-15% körül mozog.

Lássuk most a szorongásos zavarok legfőbb formáit:

1) pánikzavar
A pánikzavarban szenvedők váratlanul fellépő, ismételten jelentkező pánikrohamokat élnek át, amelyek gyorsan, általában 10 perc alatt kialakulnak, majd lassan, fokozatosan oldódnak. A pánikrohamok fokozott vegetatív tünetekkel járnak, ijesztőek, gyakran halálfélelemmel vagy a teljes kontrollvesztés félelmével társulnak, s az ilyen rohamokat átélők állandóan szoronganak azok ismételt megjelenésétől.

2) kényszeres zavar
A szülés utáni kényszeres zavar során az anya ismételten megjelenő, zavaró, tolakodó gondolatokat tapasztal, amelyek általában azzal kapcsolatosak, hogy valamilyen módon árthat a kisbabájának. Bár ezen anyák gondoskodóak, nagyon figyelmesek, s – a pszichózisban szenvedőkkel ellentétben- nem jelentenek valódi veszélyt a babára, erről nagyon nehéz meggyőzni őket. Állandóan attól tartanak, hogy valahogyan elveszítik a kontrollt, s ezzel kárt tesznek valakiben, elsősorban a gyermekben. Így folyamatosan ellenőrzik magukat, gyakran bevonva ebbe a környezetet is, mivel önmagukban egyáltalán nem bíznak. Súlyosabb esetben egy percre sem mernek egyedül, felügyelet nélkül maradni a gyermekkel, vagy teljesen felhagynak a gondozásával, hogy megóvják őt. Szorongásuk miatt erősen szenvednek, gondolataikat nagyon szégyellik, önmaguktól idegennek élik meg, nem értik, azok honnan erednek, hiszen szeretik gyermeküket.

3) generalizált szorongás
A generalizált szorongásban szenvedő anyák a legtöbb –gyermekkel kapcsolatos vagy hétköznapi- eseménnyel, történéssel, feladattal kapcsolatban fokozott aggodalmat, félelmet élnek át. Szinte állandóan aggódnak valamiért, s nehezen vagy alig megnyugtathatóak, bár utólag gyakran belátják, hogy félelmük eltúlzott volt. Sokszor fáradtak, nehezebben koncentrálnak, máskor ingerlékenyek, nyugtalanok. Gyakran szenvednek alvászavaroktól, és testi tünetektől, mint izomfeszülés, hányinger, szívtáji- vagy gyomorfájdalmak. Ez utóbbiak nem rohamszerűen jelentkeznek, mint pániknál, hanem kevésbé intenzíven, de tartósabban fennállnak.

A rovat következő cikkében a segítségnyújtás lehetőségeiről ejtünk szót.

Doktori disszertációm témája a szülés utáni szorongásos zavarok kutatása. Jelenleg adatokat gyűjtök, ehhez szeretném kérni azok segítségét, akik egy éven belül szültek: http://www.psycho.unideb.hu/szorongas/

A kutatásban való részvétel természetesen önkéntes és anonim, kutatásetikailag engedélyezett. Előre is hálásan köszönöm mindazok segítségét, akik kitöltik a teszteket, és hozzájárulnak ezzel ahhoz, hogy az adatokkal felhívhassuk a figyelmet a szülés utáni szorongás jelentőségére, illetve ezek fényében bővíthessük a hatékony kezeléshez szükséges ismereteinket!

Szerző: Molnár Judit, klinikai szakpszichológus