A baba személyiségfejlődése

2010. december 13.

Csecsemőkor – az "ősbizalom" kialakulásának időszaka

Leegyszerűsítve: amennyiben a mama/papa megjelenik, ha a pici éhes, szomjas, esetleg fáj valamije vagy bármilyen más szükséglete adódik; magától értetődően körvonalazódik, megteremtődik a bizalom érzése. Ellenben ha azt tapasztalja a baba, hogy szükségleteit nem akkor vagy nem úgy elégítik ki szülei, ahogyan ő azt igényelné, vagyis egyedül marad a problémáival; sérül a feltétel nélküli bízni tudás képessége, amely egyenes utca a – felnőttkorban is meghatározó, rejtett(!) - kötődési zavarok kialakulásához...

Kisgyermekkor (2-3 év) - autonómia vagy kétségbeesés

Ebben az időszakban a testi szükségletek (vizelet- és székletürítés) kontrollálása kerül csemeténk mindennapjainak középpontjába. A probléma (krízis) ott kezdődik, hogy az akarat, illetve a fiziológiai késztetések összhangba hozatala korántsem egyszerű feladat... A szülőknek kellő időt és megfelelően nyugodt környezetet kell teremteniük ehhez a tanulási folyamathoz: a türelem most (is) kiemelkedően fontos szerepet játszik, lényeges, hogy hogyan viszonyulunk a lépten-nyomon előforduló apróbb "balesetekhez", a sikertelen bilizési kísérletekhez, stb. Ha minden jól megy, idővel tudatosul majd a picinél, hogy vannak bizonyos dolgok – adott esetben a vizelet és a széklet visszatartása - amelyeket egyedül, a környezetétől függetlenül is el tud végezni. Ha nem sikerül felülkerekednie a problémán, eluralkodik a tehetetlenségből fakadó kétségbeesés érzése…

Óvodás kor – kezdeményező magatartás vagy bűntudat

Hároméves kor után fokozatosan leválik környezetéről (szüleiről) a gyerkőc, és megteszi a "függetlenséghez" vezető első lépéseit. Ebben az életszakaszban genetikailag kódolt a kezdeményezőképesség, az új tapasztalatok és önálló akciók kezdeményezése iránti vágy – gyakorlatilag csak annyi a feladatunk, hogy megadjuk az ehhez szükséges bátorítást, és hogy - az adott körülményekhez képest - ne törjük le az apróság felfedezőkedvét, nyiladozó önbizalmát. Ha mindez teljesül, csemeténk kezdeményező, kreatív személyiség lesz a későbbiekben is, ellenkező esetben a kétségek kapják a főszerepet. (Önbizalom hiányában gyakran felmerül egy kisgyermekben, hogy vajon jól cselekedett-e egy-egy szituációban, illetve – mivelhogy nem biztos tettei helyességében – gyakran kíséri szorongás és bűntudat az általa kezdeményezett akciókat.)

...és a továbbiak

A szülőktől/családtól való – egészséges – függetlenedés kisiskolás korban válik egyre látványosabbá. Az egyéni teljesítmény kerül a középpontba – minthogy az iskola is egy kifejezetten teljesítményközpontú szerveződés - valamint kezdetét veszi a kortársak közötti nyílt versengés. Érthető módon a gyermek énképe is az iskolai eredmények függvényében alakul majd ebben az életszakaszban: ha jól tanul, vagyis sikeresen veszi az életkora, személyiségfejlődése újabb állomása jelentette akadályokat, önbizalma is tovább erősödik. Ha nem így történik, de sikerül más területen (pl. sport, művészetek) kiteljesednie, szintén jó az esélye, hogy győztesen kerüljön ki ebből az élettani krízishelyzetből is.

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink