A szülés utáni időszak – más néven posztpartum- jelentős változásokkal, lélektanilag összetett élményekkel járó időszak. Manapság egyre többet lehet olvasni arról, milyen sokarcú, összetett élethelyzet ez, amely egyszerre kínál szépséget és nehézséget, örömöt és aggodalmat, felemelő és szorongató élményeket az újdonsült anyáknak (és ne feledkezzünk meg róluk: az apáknak is). A rovat első blokkjában szeretném átfogóbban, több szempontból is megvilágítani ennek a kétségkívül páratlan időszaknak a pszichológiai vonatkozásait.

Első gondolatként nézzük meg, mi is történik, amikor gyermek érkezik a családba.
A várandósság, szülés, a gyermek érkezése mind az egyén, mind a család számára fordulópont, amely egyedülállóan pozitív élményeket, de kihívásokat, nehézségeket is tartogat. Fordulópont, egy új korszak kezdete – ezért is tekinti a pszichológia krízisnek a gyermek – különösen az első gyermek – születését.

A krízis szó hallatán legtöbbeknek valószínűleg súlyosan negatív életesemények, válságok, kilátástalan élethelyzetek jutnak eszébe. Ezek a véletlenszerű (akcidentális) krízisek csoportjába sorolhatóak. A legtöbb embert érik élete során fájdalmas életesemények, legyen szó egy kapcsolat felbomlásáról, egy munkahely vagy egy szeretett személy elvesztéséről, balesetről vagy épp környezeti katasztrófáról. A kríziseknek ez a csoportja azért kapta a "véletlenszerű" nevet, mert előre általában nem bejósolható, hogy mikor és mennyit kell átélni belőlük egy adott egyénnek.

Vannak, akiket több csapás ér, másokat jóval kevesebb. Az ilyen krízisek általában veszteséggel kapcsolatosak, s fájdalmasak, megrázóak az egyén számára.

A krízis másik fő típusa az ún. "normatív krízis". Normatív, mert a fejlődéssel törvényszerűen együttjáró változásokat takarja. Általánosan ide soroljuk az életszakasz-váltásokat, amelyekről többek között E.H. Erikson, neves fejlődéspszichológus alkotott átfogó elméletet.

Ma már elfogadott tény, hogy a személyiségfejlődés nem zárul le a felnőtté válással, hanem egy életen át tartó folyamat, amelynek során egyre többet tapasztalunk, tudunk meg önmagunkról, s válik egyre gazdagabbá és összetettebbé a magunkról – és másokról- alkotott képünk. Életünk a folyamatos változás jegyében telik, ami a fejlődés záloga, de vannak olyan időszakok, amikor nagyobb ívű, ugrásszerű változás(oka)t élünk át. Ilyen például a serdülőkor, a szülőkről való leválás, a függetlenedés korszaka; a házasságkötés, az önálló élet kezdete, idősebb korban a nyugdíjazás, s ilyen a gyermek születése, a szülővé válás folyamata is. Ide sorolunk minden olyan élethelyzetet, amely megbontja az egyén vagy család addigi egyensúlyát, de az addigi, szokásos viselkedésmódokkal, szokásokkal, problémamegoldó készségekkel nem oldható meg; ezek helyett újakat kell tanulni, kialakítani, hogy a megbomlott egyensúly egy más, jó esetben magasabb szinten helyreálljon. Olyan ez, mintha egy úton haladva a viszonylag egyenletes terep időnként nagyobb emelkedőkbe torkollna. Ha tovább akarunk jutni, fel kell kapaszkodnunk az emelkedőn, amely fáradságosabb, de maga az út, és a magasabbról elénk táruló látvány megéri az erőfeszítést. Így haladunk egyre feljebb és feljebb, kapaszkodókkal és pihenőkkel tarkított utunkon, s lesz egyre egészlegesebb a kép, amit magunk előtt látunk.

Néha azonban elakadások következhetnek be, s ha valaki megtorpan az emelkedőn (aminek mindig oka van), akkor átmeneti vagy tartósabb megrekedés következhet be az életében, tünetképzéssel, alacsonyabb szintű pszichés jólléttel. Sikeres megoldás esetén viszont személyiségünk gazdagodik, tapasztaltabbak, bölcsebbek, érettebb személyiségek leszünk.

A krízis tehát fejlődésre, érésre késztető, többarcú jelenség. Gyermekünk születése életünk egyik olyan fordulópontja, amely a személyiség fejlődésében talán egyedülálló fejlődési, gazdagodási lehetőséget kínál. S ha valahol mégis elakadnánk, az nem kell, hogy végleges elakadást jelentsen. A megfelelő információk birtokában, önismeretünk mélyítésével, s ha szükséges, segítséget kérve, a kiút mindig megtalálható.

Rovatom következő fejezetében áttekintem mindazokat a konkrét változásokat, amellyel az anya és a család mint rendszer a gyermek születésének időszakában találkozik.

Szerző: Molnár Judit, klinikai szakpszichológus