Terhesség alatt a tanulási készség és a memória drámaian javul, mondják a kutatók, szemben azzal a népszerű tévhittel, hogy ez a leépülés időszaka.

A legfontosabb agyterületek mérete is változik, és ezek a változások évtizedeken keresztül megmaradnak. Szemben azzal a nézettel, mely az anyákat gyenge érzelmi ronccsá alakító, autókulcsot elveszítő, IQ-jában csökkenő lénynek tekinti, kiderült, hogy ellenkezőleg, a gyerek okosabbá teszi őket.

Az anyaságból sok előny származik, írják a Scientific American-ben megjelent cikk szerzői. Más szóval, amikor nehéz a helyzet, beindul az agy.

A közlemény szerint a szülővé válás agytevékenységet növelő hatása például fokozza az érzékelési képességeket, közvetlenül a szülés után a nők felismerik csecsemőjüket, gyenge szagok és hangok alapján.

Beszámolnak arról is, hogy a terhesség javítja a nők gondolkodását, általában éppen akkor, amikor az érett kor memóriahanyatlása jelentkezik, mondják a kutatók, jobb lelki egészséget és hosszabb élettartamot eredményez.

E változások mögött két fontos folyamat van. Az első a terhesség hormonális ingadozásai, a szülés és a szoptatás, melyek átformálják az agyat, néhány területen megnövelik az idegsejtek méretét. A nők éberré válnak - és ezek az előnyök hosszantartóak, mondják a szerzők.

Másodszor, egy gyerek nevelése nagy kihívás, mely serkenti az agyműködést. Egy gyermek szülése az agy számára egy forradalommal ér fel. Az agy olyan sejteket hoz létre, amik gyarapodnak, minél többet használják őket, és leginkább a gyermeknevelés érzelmi, újszerű tapasztalatai hatnak rájuk serkentőleg.

Ezt az elképzelést a The Mommy Brain (A mama agya) című könyv szerzője is alátámasztja, aki szerint nincs még egy olyan időszak egy nő életében, mint amikor a kisgyerekekről kell gondoskodnia.

Más szóval, a terhesség agytevékenységet fokozó hatásának evolúciós értelme van és ennek bizonyítéka mindenhol megfigyelhető az állatvilágban, mondták a szerzők. „Éppen csak ezelőtt nem kerestük ennek bizonyítékát.”

Egy kísérletben a tudósok összehasonlították szűz nőstény-patkányok viselkedését olyan patkányokkal, melyeknek kicsinyeik voltak. Az elrejtett tücsköt az anyapatkányok 50 másodperc alatt megtalálták, míg ez a szűz nőstényeknek 570 másodpercig tartott.

A szerzők, Kinsley és Lambert szerint ez a jelenség fő meghajtó erő lehetett minden emlős evolúciójában. Ahelyett, hogy tojásokat tojnának és elsétálnának, mint a hüllők, az emlősök védelmezik kicsinyeiket. Azok a teremtmények, amelyek a legéberebbek voltak, jobban boldogultak és tovább maradtak életben.

Az ötlet meghökkentőnek látszhat, mert sokan még mindig az anyaság mellékhatásának tekintik az eltompult intelligenciát. A szerzők szerint a pozitív hatást az alváshiány elfedi, ezért nem vették eddig észre.

De ha az anyák szellemi képességei javulnak, ugyanez elmondható az apákról is? A szerzők szerint igen, de kisebb mértékben, ha részt vesznek a gyermeknevelésben.

Ezt az elképzelést alátámasztják Lambert egérkísérletei, olyan állatoknál, ahol a hím és a nőstény egyformán osztozik a gyermeknevelési feladatokban. Tapasztalt apák jobban a tapasztalatlan hímeknél boldogultak olyan kísérletekben, amikor azt képességüket vizsgálták, hogy útvesztőkben megtalálják az elrejtett ennivalót.