Az amniocentézis ideális időpontja a 16. és a 17. terhességi hét környékére tehető, ilyenkor a legmagasabb az élő sejtek aránya a magzatvízben. A mintavétel során nyert sejteket mesterséges körülmények között szaporítják, így némileg időigényes a diagnózis felállítása, de szerencsére csak ritkán kell megismételni a beavatkozást. Elvétve fordul elő, hogy a sikertelen tenyésztés, vagy az eredmények értelmezhetetlensége miatt újabb vizsgálat válik szükségessé.

Hogyan történik?

Maga a beavatkozás nem jár különösebb fájdalommal, inkább kellemetlennek mondható, érzésre egy izomba kapott injekcióra emlékeztet.

Részletes ultrahangvizsgálat segítségével meghatározzák a magzat és a méhlepény pontos helyzetét, ezután egy hosszú, vékony tűt vezetnek - a hasfalon keresztül - a méh egy biztonságos pontjába. A diagnózishoz mindössze 10-20 milliliter magzatvíz szükséges, a szervezet hamar pótolja ezt a mennyiséget. A mintavétel után ultrahanggal figyelik tovább a babát, a mamának pedig feküdnie kell.

Nem könnyű eldönteni...

Az amniocentézisnek is megvannak a maga kockázatai, nem könnyű meghozni a döntést - az orvos is csak ajánlhatja a vizsgálatot, de nem kötelezheti rá a kismamát. Előfordulhat, hogy görcsök jelentkeznek a beavatkozás után, ritkán fertőzés vagy magzatvízszivárgás léphet fel, és sajnos nagyon szomorú következményekkel is járhat, legsúlyosabb szövődménye a spontán vetélés lehet.