Az első hetek otthon
Várszegi Viktória
2014. február 1.

A fentebbiekkel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat szeretném a következőkben összefoglalni.

A mindennapos friss levegőztetés nemcsak a kisbabáknak, hanem minden korosztálynak a javát szolgálja. Az első levegőztetések során fontos a fokozatosság elvének betartása, hogy hozzászoktassuk a babát a szoba és a kinti légkör közti különbséghez. Ez persze télen sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint tavasszal vagy nyáron.

A fokozatosságot úgy tudjuk elérni, hogy a kinti hőmérsékletnek megfelelően felöltöztetett babát (itt is igaz az általános megközelítés, hogy a babára egy réteggel kell több ruha, mint a felnőttekre) előbb 5 majd tíz percre az ablakba, vagy aki teheti az erkélyre, teraszra kivisszük, majd napról napra egyre növeljük az időt, és persze ezzel együtt idővel nagyobb sétákra is el lehet indulni.

Bár nagyon fontos a levegőztetés, mégis a légúti hurutok elkerülése céljából érdemes kihagyni ködben és erősebb szélben. Másfelől viszont akárhány fok is van kint, tiszta időben bármikor ki lehet vinni a kisbabát levegőzni, csak megfelelően fel kell öltöztetni.

A szülőkön túl az egész család nagy izgalommal várja egy kisbaba érkezését, így már a megszületésétől kezdve szeretnék látni és meglátogatni. Ez így természetes, és normál körülmények között nem is származik ebből semmi gond. Néhány jó tanács, amit érdemes megfontolni: a megérkező vendégek mossanak kezet, ha óvodás- vagy iskoláskorú gyerek jön, kérdezzünk rá, hogy nincs-e aktuálisan megfázva, lehetőleg inkább a kisbaba lábát simogassák, mert a kezét gyakran szájába veszi, és nem utolsó sorban vegyék figyelembe, hogy mind a babának, mind a mamának szüksége van pihenésre, így szorítsák a látogatásokat rövidre.

Manapság a családok többsége mozgalmas életet él, így hamar felmerül, hogy el szeretne utazni a távoli rokonokhoz vagy nyaralni. A kisbabák általában jól bírják az utazást, ha biztosítjuk, hogy a napirendjük nagyjából a szokásos legyen. A szoptatott babáknak a táplálása nagyon egyszerű – ez, a sok egyéb mellett, az egyik nagy előnye a szoptatásnak. Az utazás alatt kényelmes helyet biztosítanak az autóba is beköthető babahordozók. Ha valaki repülőgépen tervez utazást, arra érdemes figyelni, hogy felszállás és leszállás alatt adjon játszócumit a baba szájába vagy szopiztassa meg, hogy biztosan ki tudjon dugulni a füle.

A betegségek megelőzése már az első néhány hetekben kezdődik. A többségében anyatejjel táplált babáknak speciális bélflórája (a belekben levő hasznos bélbaktériuma) van, amiből hiányzik a véralvadáshoz szükséges K vitamint termelő baktérium, így ez idő alatt ezt pótolni kell. A K vitamin úgy nevezett zsírban oldódó vitamin, amit olajos oldat formájában, egy ampullából kiszívva, szoptatás előtt kell szájon át beadni egyhetesen, majd a továbbiakban havonta egyszer, amíg a csecsemő több anyatejet kap, mínt bármi mást.
A másik, a D vitamin, amit rendszeresen pótolnunk kell, mivel a csecsemők és kisdedek intenzív csontnövekedésével nem tud lépést tartani a napfény segítségével a szervezet által előállított D vitamin mennyisége. Ez szintén zsírban oldódó vitamin, ezért ugyanúgy olajos csepp formájában, evés előtt kell beadni. A D vitaminpótlás kéthetes korban kezdődik, a ma szokásos kiszerelési formában naponta kell adagolni, a jelenleg érvényes szakmai protokoll szerint egyéves korig minden nap, majd a második és harmadik életév folyamán a téli hónapokban, amikor kevesebb a napsugárzás.

A betegségmegelőzés másik alappillére a védőoltás. A védőoltások rendjét (azaz hogy kit mikor, milyen oltásban kell részesíteni) az oltási naptár tartalmazza, melyet minden évben kiad az illetékes hatóság. A születés után a kórházban beadott BCG oltást követően a következő kötelező oltás 2 hónapos korban, majd innentől kezdve havonta van. A kötelező oltások mellett vannak, ún. opcionális oltások is, melyek mögött ugyanolyan szakmai evidenciák állnak, de többségében recept ellenében, patikában válthatók ki. Az egyéves kor alatt javasolt ilyen oltások közé tartozik a meningococcus, a pneumococcus és a rotavírus elleni oltás. Az opcionális oltásokat a kötelező oltások mellé lehet beilleszteni az oltási naptárba, vannak, amelyeket azokkal egy időben, másokat pedig külön alkalommal javasolt beadni.

Az opcionális oltások sok esetben vitát váltanak ki a szülők – és sajnos időnként a szakemberek – körében, melynek a hátterében szinte soha nem észérv, hanem csak indulat áll. Tudni kell, hogy a védőoltások – függetlenül attól, hogy kötelező vagy választható oltásról beszélünk – mindig a nagy kockázatú (azaz magas halálozási arányú vagy súlyos fogyatékkal járó) betegségek ellen védenek, így igen nagy a tét azt illetően, hogy kérik-e a szülők vagy sem. A döntés meghozatalában nagy felelőssége van a házi gyerekorvosoknak, védőnőknek és a médiának is, hogy ezen keresztül a hiteles szakemberek szájából, megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a szülőknek.

Az előzőeken túl a csecsemőkori megelőzés fontos eszközei a szűrővizsgálatok, köztük a már évtizedek óta kötelező csípőszűrés, valamint a manapság már mindenhol elérhető koponya és hasi ultrahang vizsgálat.

A csípőszűrés optimális időpontja a hathetes életkor, és végezheti manuális vizsgálattal ortopédus szakorvos vagy ultrahangos technikával ortopédus vagy radiológus. Gyakorlati megfontolásból a szülők többségében ez utóbbit szokták választani, mert akkor egyben össze tudják kötni a koponya és a has vizsgálatával is. A koponya vizsgálata során információt nyerünk az agy szerkezetéről, az esetleges fejlődési vagy más rendellenességekről, míg a has vizsgálatával tisztázhatjuk a hasi szervek (pl. máj, lép, vese, hólyag) állapotát. Ha ezeken a szűrővizsgálatokon bármi rendellenességet észlelnek, akkor még idejében, a megfelelő szakorvoshoz irányítják a gyermeket.

A korábbi összefoglalókhoz hasonlóan most sem tértem ki minden részletre, így egyebek mellett nem esett szó a tápszeres táplálásról, a külföldön tartózkodó családok esetében az oltások felépítéséről, pótlásáról, de ugyanígy a lázcsillapításról, a babaúszásról, a fejlesztő tornákról és még számos egyéb, az élet első heteiben, hónapjaiban felmerülő kérdésről sem.

Szerző: Dr. Bogdányi Katalin neonatológus, csecsemőgyógyász szakorvos

Kapcsolódó cikkeink