A másik lehetséges teória a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer fiziológiai sajátosságain alapul. A vegetatív idegrendszer irányítja az akarattól független zsigeri működést az emberi szervezetben; két fő részből áll, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerből.

A szimpatikus idegrendszer feladata a szervezet aktivációja vészhelyzet esetén: hatására megnő a "meneküléshez" létfontosságú szervek vérellátása, viszont háttérbe szorulnak az ebből a szempontból kevésbé fontos szervek, mint a belek vagy a méh, így azok vérellátása is lelassul átmenetileg. Ezzel ellentétben a paraszimpatikus idegrendszer nyugalmi üzemmódban dominál, hatására a főszerep a zsigeri szerveké lesz, a belek működése és a méhtevékenység is felgyorsul. Az időjárási frontok, különösen azoknál, akik érzékenyek rájuk, aktiválhatják a paraszimpatikus idegrendszert - utóbbi elmélet egyébként arra is magyarázatot ad, hogy miért éppen éjszaka kezdődnek el a fájások a legtöbb kismamánál. (Ismeretes, hogy bár a babák többsége nem feltétlenül az éjszakai órákban jön a világra, maga a vajúdás mégis döntő többségében éjszaka indul meg, nyugalmi állapotban ugyanis a paraszimpatikus idegrendszeré a főszerep, ilyenkor jobban érvényesülnek azok az agyi központok, amelyeknek részük van a méhizomzat összehúzódásainak vezérlésében.)