A "túlélők" azonnal elkezdik ostromolni a méhnyakat, de az átjutás korántsem egyszerű feladat: a méhszáj egyfajta kapuként működik, mely csak akkor áll nyitva, ha van megtermékenyítésre alkalmas petesejt. A "zsiliprendszert" – az utóbb is említett – hormonális változások irányítják, de befolyásolják - így zárva tarthatják - a különböző fertőzéses, gyulladásos vagy sérüléses állapotok is (ezzel átmeneti meddőséget eredményezve).
Abban az esetben, ha sikerült átvergődni a "kapun", a hímivarsejtek a méh üregébe kerülnek, ahol aktiválódik egy különleges – idáig gátolt – enzim, mely a petesejtbe való bejutáshoz szükséges.
Az ondósejteknek a méhüregből kell felúszniuk a petevezetékbe – a megtermékenyítés helyére –, de útközben valóságos akadálypályával találják szembe magukat, a petevezeték csillói ugyanis folyamatosan ellenük dolgoznak… Mindeközben ádáz versenyfutás alakul ki a hímivarsejtek között: a petesejt csak a legelső ondósejtet engedi magába, miután ez megtörtént, a többiek kívül rekednek – s mert nem értek célt - elpusztulnak a női szervezetben…