Várandós apaállatok a főemlősök világában…

Már sok évvel ezelőtt bebizonyosodott, hogy – az emberhez leginkább hasonlatos, ilyen-olyan formában családi életet élő – főemlősök hímjeiben a nőstényállatokéra emlékeztető hormonális változások történnek a vemhesség során, egészen kicsinyeik megszületéséig.

…és a természeti népeknél

Az antropológusok számára is régóta ismert jelenség az apák "várandóssága", az ún. férfi gyermekágy-szindróma vagy álterhesség. Bizonyos természeti népeknél megfigyelték, hogy a terhesség alatt a gyermek apja is tartózkodik egyes ételektől, nehéz fizikai munkától... - tehát minden olyan tevékenységtől, amely árthatna a babának. (Sőt, léteznek olyan kultúrák, ahol a férj is nyög – mi több, esetleg felesége helyett (!) nyög – a vajúdás és a szülés alatt.)

Terhes apukák?

Az állatvilágban, illetve a háborítatlan körülmények között élő természeti népek körében – igen gyakran - előforduló apai álterhesség ihlette azokat a korábbi kutatásokat, melyek a kispapák – párjuk várandóssága alatti - hormonszintjének változásait vették górcső alá. Nem is olyan meglepő módon, sok hasonlóságot találtak a leendő szülők hormonháztartását, pontosabban a hormonális egyensúly eltolódását illetően. Több kutató a várandós nők viselkedésének, valamint a szervezetük által termelt feromonok hatásainak tulajdonítja mindezt.

A legdrámaibb hormonváltozások azoknál az apukáknál voltak megfigyelhetőek, akik fizikailag is "szenvedtek" a terhesség kellemetlen velejáróitól (fáradtság, éhségrohamok, súlygyarapodás, émelygés, stb.). Esetükben magasabb volt a prolaktinszint, tesztoszteronszintjük pedig igen meredeken csökkent a normálishoz képest. Természetesen a kismamáknál jellemző eltérések lényegesen szembetűnőbbek voltak, de tagadhatatlanul szinkronba került a leendő szülők szervezete, feltéve, ha elegendő időt töltöttek együtt, és közös, bensőséges élményként élték meg a várakozás hónapjait.