Kész csoda, hogy a pár száz millió hímivarsejtből egy mindig célba ér, és megtermékenyíti a petesejtet, hisz tetemes távolságot meg kell tennie odáig. Amennyiben a spermiumok fejét teniszlabda nagyságúra nagyítanánk, az áthidalandó petevezeték egy harminc kilométer hosszú, négysávos autópályának felelne meg.

A spermium azonban nem marad segítség nélkül a hosszú úton. A petesejt gyöngyvirágillatú anyagot bocsát ugyanis ki magából, és ez tereli helyes irányba a spermiumokat, amelyeken külön receptor van az illat megkötésére. Ezen kívül még további receptorok is akadnak a spermiumok felületén, például a progeszteron női nemi hormon számára.

Egy amerikai és egy német kutatócsoportnak most első ízben sikerült részletesen leírnia a Nature című folyóiratban, hogyan vonzza a női nemi hormon az ondósejteket. A petesejtet felhőként körülvevő progeszteron egy ioncsatornát nyit ki a spermiumok sejtburkában. Ezt követően kalcium áramlik be a belsejükbe, ami aktivitásukat fokozza, és a petesejthez irányítja őket.

Ez a felismerés új lehetőségeket tárhat fel a fogamzásgátlás terén, amennyiben sikerül megzavarni az ioncsatorna működését.