Mesekönyvek - korhatár nélkül!

Képeskönyvet és lapozót nem csak bölcsiseknek lehet venni! :-) Nem lehet elégszer hangsúlyozni, a nagyobbaknak, akár az iskolásoknak is ugyanolyan fontos a kép, és az, hogy szép könyvet vegyenek a kezükbe, mint a kicsiknek.

Szemlénkben találtok olyan darabot, ami valóban a legkisebbeket szólítja meg, olyat, amely a humorával a nagyobbakat és a felnőtteket egyaránt szórakoztatja, letisztult képi világával pedig akár még a két éveseket is leköti - és végül egy olyan mesekönyvet, ami kifejezetten első olvasóknak szól, önálló olvasásra.

Kerekítő manó egy napja - A Kerekítő mondókáit minden rendes és rendetlen szülő, aki legalább egy darab 2-5 év közötti gyereket terelget nap mint nap otthonában, betéve tudja. Ezeknek a népies versikéknek az  illusztrációjából kelt külön életre a kacska macska társaságában szorgosan, vagy épp lustán tevékenykedő Kerekítő Manó. Ő az, aki a leporelló lapjain  bemutatja, hogy egy tisztességes manónak avagy embergyereknek mennyire mulatságosan, ütemesen zajlik egy napja: reggeli kifli rágcsálás, pihenéses olvasgatás, kertben rohangálás, főzés-evés, csendes pihenő (mely minden 4 év feletti gyerek rémálma), bóklászás, majd esti szundi, természetesen mosakodás után. Szép lenne, ha így mennének a dolgok. A szerző, J. Kovács Judit, nem ad szilárd támpontokat a szülőknek ahhoz, hogy milyen mondókákkal, dalokkal egészítsék ki a történetet, és ez így jó is. Lehet gondolkodni, másképp mondani, énekelni, újabb és újabb játékokat belevinni, hogy az együtt olvasás, nézegetés mindig tartogasson valamilyen meglepetést a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. (Sugi)

Van egy hatalmas, mogorva (de egyébként valamiért nekem nagyon szimpi) medve, meg egy izgő-mozgó (kicsit idegesítő) kisegér. Nem, nem vicc lesz, de teljesen így indulnak Bonny Becker új képes könyvei. A sorozat első része, a Medve látogatója arról szól, hogy hogyan válik egy magányos, senki-ne-zavarjon Medve legjobb barátjává Egér. A szituáció hétköznapi: reggeli készítése közben Medve  - miután óriási táblán jelezte, hogy NE GYERE BE! - mindenhol csak a ragyogó szemű Egérrel találja szemben magát, egyre idegesebb, ingerültebb lesz, és kergeti el Egeret, majd végül beadja a derekát, és rájön, hogy ha valaki meghallgatja, figyel rá, akkor lesz barátja, és az ő élete is megváltozik. Az Amerikában nagyon befutott sorozat nálunk a Pongrác kiadónál jelent meg, érdemes rájuk figyelni egyébként is.

A második résznél, ahol Medve aludni megy, alighogy belelapoztam a könyvbe, egyből a mi Tölgyerdő sorozatunk jutott eszembe, hiszen a Nyuszi álmosban is az az alapötlet, hogy szeretne valaki aludni, de nem hagyják. A Becker könyvben  Medve és Egér persze már jó barátok, sőt Egér Medvénél éjszakázik, aki különcködik, hogy ő csak a  legnagyobb csendben tud aludni, de a dolgok megint nem úgy alakulnak, ahogy azt Medve eltervezi. A poént meg nem lövöm le, tessék elolvasni.

Kétszereplős, lendületes mesék ezek (készül a  harmadik kötet is), tiszta, nem bonyolult szöveggel, ismétlődő fordulatokkal. A nagy alakú könyv a jól olvasható betűk, eltérő betűtípusok révén igazi élményt jelent a kezdő olvasóknak is. De ajánlom nehezen elalvóknak, morcoskodó-dacoskodóknak, sötétben félőknek, akik elalvás előtt benéznek az ágy alá, és természetesen medverajongóknak. Magunkra ismerhetünk akár szülőként, ahol persze mi vagyunk az örökké zsörtölődő medve, aki azt szeretné, ha békén hagynák, hogy nyugodtan reggelizhessen, vagy aludhasson végre egy jót, de persze mindig jön egy Egér-gyerek, aki nyúz minket. És a gyerek győz látszólag, pedig közös az öröm, csak ezt sokszor mi sem ismerjük be. Írhatnám még, hogy a könyv a szeretet erejéről, meg az örök barátságról szól, de a legfontosabb, hogy mindkét kötet igazi esti-összebújós mese, rengeteg gyönyörű és óriási, böngésznivaló képpel Katy MacDonald Dentontól, és ha az én gyerekeim még igényelnék az esti mesét, biztos, hogy minden este el is játszanánk a sztorikat, mert az illusztrációk remekül visszaadják a Medve folyton változó hangulatát. Jó móka mondjuk, ha megpróbáljuk utánozni a mimikáját. És az a szertartás, ahogy lefekvéshez készülődik, az zseniális. Próbáljátok ki. (Szollár Vera)

Állatkarnevál - Rendhagyó állatsoroló a legújabb Csimotás képeskönyv, Marianne Dubuc Állatkarneválja. A kisgyerekek mesehősöknek, vagy állatoknak öltöznek farsangra. Na de minek öltözik egy állat, ha jelmezbálba hivatalos? Hát egy másik állatnak. Belebújik a páncéljába, felköti a bajuszát, vagy orrára húzza az ormányát. Aztán az új fizimiskával tiszteletét teszi az eredeti példánynál, hogy folytatódhasson a móka. Hadd törje a másik is a fejét, milyen bőrbe bújjon a karneválra! Közben töri a fejét a kiskorú mesehallgató is, próbálja kisakkozni a hevenyészve felkötött ismertőjegyek alapján, milyen állatot utánoz a jelmezes. Hogy semmiképpen se unjuk el idő előtt a dolgot, Dubuc a tréfa kedvéért hol mesehős jelmezbe bújtat egy-egy állatot, hol meg felpörgeti az eseményeket, hogy aztán jól az arcunkba vágja: a tyúk butácska, semmit sem ért az egészből, úgyhogy ő nem öltözik be. Jól időzített kiszólások, remekül elhelyezett poénok és váratlan helyzetek tarkítják az amúgy is vicces felvonulást, hogy a végén aztán egy hatalmas tömegjelenetben összegyűljön minden fura figura. (Papp Eszter)

Heni és a hajmeresztő terv - Az Egmont kiadó olyan első olvasó sorozatot indít útjára, melyet a szülő és a gyerek közösen olvashat. A képeskönyv méretű és illusztráltságú könyv koncepciója szerint a páratlan oldalon mindig egy hosszabb szöveg olvasható, a pároson pedig az egész oldalas kép alatt egy-két mondatos, nagyobb betűs rövid szöveg. Tulajdonképpen csak a képekből és a rövid szövegekből is követhető a történet, de alapvetően a szülő olvassa a hosszút, a rövidet a gyerek, és így felváltva, közösen mesélnek. Az egész egy nagyon szimpatikus koncepció - én mondjuk egy elsőolvasós könyvnél semmiképp nem ezt a dülöngélő (Comics?) betűtípust választanám, hanem valami tagolt, egyenes, egyértelmű készletet.

Az alkotók odafigyeltek arra is, hogy mind a vizuális megvalósítás, mind a téma nagyobbaknak szóljon, mint az átlag, ovisokra szabott képeskönyvek. Róth Anikó divatos, nagyfejű pálcikafigurái vagány iskolások, nem afféle cuki babák; kidolgozott, franciás-nőies kisvárosi háttér előtt vonulnak fel. Bizonyára sokaknak tetszenek, még ha én nem is tartozom közéjük, mert bár látom a kidolgozás színvonalát, a megjelenés egésze nekem giccses.

A szöveg részleteiben nagyon aranyos, hozza Lackfi János humoros, az olvasóval szinte labda-adogatóan játékos stílusát. Bolondozunk, kacskaringunk - csak éppen a hajunk nem mered, mert hát cselekmény, az nem nagyon van, avagy soványka az izgalom. Mindezzel együtt a tét jó: az elszakadás a szülőktől, az önállóság nagyon is érdekli a hétéveseket (azt azért nem árulom el, hogy mi a nagy Tett), ezt Lackfi sok-sok kislány apjaként pontosan tudja, és jó íróként érzi, hogyan adagolja. Nekem belefért volna még egy kis vagányság. (Győri Hanna)

A Pagony Kiadó honlapján további rengeteg nagyszerű mesekönyvet találsz: http://www.pagony.hu/fooldal

Forrás: Pagony.hu

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink