Nem harap az anyós, avagy hoztam egy kis tojás levest, hogy legyen elég tejed!

Mindenkinek máskor jön el a felnőtté válás. Van, akivel ez egyszerűen megtörténik úgy, hogy észre sem veszi. Csakúgy, egyik pillanatról a másikra. Van, akinek egészen rögös utat kell bejárnia a felnőtté váláshoz. És van, akinek ez egyáltalán nem sikerül. Ezekre az emberekre a pszichológia különböző szakszavakat használ, és általában óvakodásra int bennünket - felnőtteket, hogy messziről kerüljük el őket a saját érdekünkben. És vannak olyanok is, akik csak akkor lesznek igazán felnőttek, amikor megismerik a párjuk családját.

A mindent elsöprő szerelem

 

Megtörtént. Szerelmes vagy. Ez a világ már nem az a világ, ami azelőtt volt. Ebben a világban minden tökéletes, könnyed és illatos. Minden történet jól végződik. Egy zenekar egyfolytában a kedvenc dalodat játssza és a madarak is hangosan csiripelnek, csak neked. Mindent beborít az a bizonyos lila köd, aminek Coco Chanel és puncstorta illata van. Ebben a világban nincsenek szomorú dolgok, csak csupa móka és kacagás minden. Az eget beragyogja a Nap, sehol egy felhő. Két lábbal a föld felett lebegsz, tudod, hogy most már ezentúl minden szép lesz, ti ketten mindent meg fogtok oldani, nincs is rajtatok kívűl senki más ezen a Földön. Csak te és ő. Nincs az a földi vagy földön túli hatalom, ami ezt a szerelmet szétválaszthatná, vagy esetleg csitíthatná.

Egy szép napon megismered a családját. Hát lehetséges ez? Hiszen a családja is tökéletes- gondolod magadban. Semmi mást nem érzel a szülei iránt, mint végtelen hálát, hogy ezt a csodát- a te szerelmedet- létrehozták és ezzel lehetővé tették, hogy ti egyek legyetek. Minden úgy tökéletes, ahogy van.

 

Baljós árnyak

 

Megkéri a kezed. Létezik ilyen tündérmesébe illő boldogság? Ez tényleg VELED történik meg, vagy ez csak egy álom? Megcsíped magad. Nem, ez nem álom, ez a te tündérmeséd! 

Nincs más hátra, mint az álomesküvő megszervezése és az álom élet, csak VELE.

Aztán elmondjátok a szüleinek. A szülei szeliden aggodalmaskodni kezdenek: - Van elég pénzetek?- Biztosan jól meggondoltátok? – Nem vagytok ehhez még túl fiatalok? És tovább záporoznak a kérdések. Boldogságod kék egén pedig megjelenik egy egészen apró, de annál dundibb bárányfelhő. 

Aztán elérkezik a nagy nap. A sok-sok izgalom  és készülődés mellett nem igazán volt időd észrevenni a baljós árnyakat: - Hát ebben a ruhában igazán nem mehetsz férjhez!- Nem lehet állófogadást tartani hetven fogban kisanyám!- Tényleg ennyiért akartok fotóst fogadni? – Rendes vacsora kell a násznépnek, nem úgy van az!- hallanád dübörgő hangjait szavának, Kit ma képzelnétek Isten haragjának, egyszóval a leendő anyósodnak.

De kit is érdekel, téged biztosan nem! Mondjon, amit akar, te ma hozzámész az ő drága fiacskájához, és ezzel hivatalosan is te leszel az ő legközelebbi hozzátartozója. Aki pedig nem hiszi, járjon utána a magyar polgári törvénykönyvben! Mellékes apróság, szinte fel sem tűnik, hogy a szertartásra talpig feketében érkezik. Egészen jól áll neki, csinos és fiatalos nő, no meg rajtad kívűl ezt úgysem veszi észre a kutya se, ma TE és Ő vagytok a figyelem középpontjában.

 

Szürke hétköznapok

 

Csak úgy szállnak a szélben a csodás évek. Senki sem tökéletes persze, de soha ne legyen nagyobb bajod, minthogy lehajtod életed szerelme után a wc deszkát és a koszos zoknijait összeszedegeted a lakás különböző pontjairól. Az sem okoz túl nagy fáradtságot, hogy a fürdőkád szélén és a dolgozóasztalán ott felejtett, félig megivott kávéit összeszedd és bedobd a mosogatóba. Az olyan említésre sem méltó apróságok, hogy a szemetet csak némi unszolásra viszi le, vagy hogy egy villanykörtét sem tud becsavarni, eltörpülnek amellett a hatalmas szerelem mellett, amit iránta érzel. Boldog vagy, boldogok vagytok.

Hétvégente a szüleinél ebédeltek. Hamar megtanulod, hogy nincs itt semmi atomfizika, ilyenkor a legegyszerűbb mosolyogva bólogatni, vagy velük együtt szörnyülködni, egyébként érdemes mélyeket hallgatni úgy általában mindenről. Nem is érted a barátnőidet, hogy mit hisztiznek annyit, hogy ilyen meg olyan nehéz az anyóssal meg az apóssal. Micsoda baromság! Hiszen ennyi az egész!- gondolod magadban és nem is akarsz ennél több energiát fektetni ebbe a „projektbe“.

 

A trónörökös érkezése

 

Megtörtént. Kisbabátok lesz! Most már tényleg azt hiszed, hogy ez csak valami tévedés lehet, ilyen boldogságban földi halandónak nem lehet osztályrésze! De úgy látszik, hogy neked mégis. Telnek- múlnak a hetek, egyre izgatottabb vagy, legszívesebben a híradóban mondatnád be a legfontosabb hírek között, hogy megtudja mindenki: nemsokára már hárman lesztek! 

Az anyukád úgy babusgat, mintha újra pólyásbaba lennél, a családod a tenyerén hordoz.

Elmodjátok az Ő családjának is. Először nem is hiszik el, azt gondolják vicceltek. Aztán meglátod az anyósod arcát, amikor először érti meg, hogy ez valóban megtörténik. Igazságtalanság lenne bármilyen jelzővel leírni az arcán tükröződő érzelmeit, mert megfejthetetlenek. Egy biztos: nem a földön túli boldogság látszik az arcán. Ezen egy kicsit meg is lepődsz, de a férjed megnyugtat: - Csak aggódik, hogy minden rendben legyen! – és ez  a magyarazát teljesen logikus, meg is nyugszol. 

Egyébként a terhességed alatt pontosan ez az elmélet igazolódik be; folyton aggodalmaskodik, neked pedig ez jól esik, mert ebből is csak az látszik, hogy tényleg törődik veled.

Megszületik a baba. A baba tökéletes. Hatalmas, szinte fekete szemekkel néz rád, csodálatos illata van, mit neked Coco Chanel és a puncstorta illat? Magadhoz szorítod és ahogy belélegzed a bőre illatát, szinte elbódít.

Egész nap látogatóid vannak, mindenki a te gyönyörű kisbabádat szeretné látni. Megérkeznek anyósodék is. Fogod és büszkén nyújtod át neki az apró kis csomagot: - Ő az unokád! Az anyósod pedig könnyek közt a meghatottságtól veszi át boldogan a legféltettebb kincsedet. Boldogok vagytok és most már tényleg azt érzed: egy család lettetek.

 

 

Közeleg a tél

 

Édesanya lettél. Persze nagyon-nagyon boldog vagy, de azért lássuk be teljesen kivagy: itt szúr, ott fáj, hulla vagy, és ráadásul fogalmad sincs, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Az eddigi nyugodt, barátságos, romantikus kis szerelmi fészketek percek alatt átjáróházzá változott: gyerekorvos, védőnő, rokonok, barátok mászkálnak ki-be, mint a Scooby Doo című rajzfilmben, amikor a kutya, Bozont és a szellem kergetőznek és egymás után mennek be és jönnek ki a sok-sok ajtón. Semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy valahogy egy kicsit könnyebb legyen.

 Az anyósod eleinte minden nap eljön. Hoz nektek ebédet. Segíteni akar, de nem találja a helyét a helyzetben, ezért eleinte csak ott ül. Aztán már nem csak ül, hanem dolgokat mond. – Ne szoptasd már órákig azt a gyereket! Rárakod a melledre, azán típ perc és slussz – passz- miközben ezt mondja sokatmondóan az órájára koppint. – Nem szabad telefonozni, amikor a gyereket szoptatod, mert a telefon káros sugarakat bocsájt ki, tessék ideadni azt a telefont!- mondja ezt úgy, mint tizedikben a fizika tanár; könyörtelen szigorral. – Olyan nincs, hogy nem eszel húst anyukám! Nekem ne mondjad, hogy van még a világon szoptatós kismama, aki nem eszik húst, tessék húst enni!- mondja nekem, akiről tudja, hogy négy éves korom óta egy falat húst sem ettem. – Nem kell annyi kaját adni ennek a gyereknek, már így is olyan, mint egy kis díjbirkozó- mondja ezt úgy, hogy kezében tartja a 10 napos gyereket, akinek az orvos felírt egy kis tápszert, mert nem szopott eleget. Te csak hallgatsz (jó esetben), vagy valamit ugyan válaszolsz, de érdemben nem szállsz be a beszélgetésbe. Aztán, amikor az anyósod hazamegy, talán a hormon hullámvasutat is meglovagolva olyan szinten veszel össze a férjeddel az anyósodon, hogy azt gondolod: kész, vége, ez a házasság menthetetlen. 

Mikor néhány óra múlva egy kicsit megnyugszol (egyébként hang nem jön ki a torkodon annyira hangosan és sokáig üvöltöztél a férjeddel), megint eszedbe jut, hogy semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy ez az izé, úgynevezett anyaság, egy kicsit könnyebb legyen. Másnap megint eljön az anyósod.



 

Rózsák háborúja

 

Ha jobban belegondolsz, minden idegesít az anyósoddal kapcsolatosan. Tulajdonképpen mindenbe beleszól és mindenen pánikol: - Hogy néz ki ez az ágy? A hitvesi ágynak nem így kellene kinéznie, tessék beágyazni! – Adjál már egy zoknit arra a szerencsétlen gyerekre, hát mindjárt lefagy a lába! – Nem kéne még egy kis takaró a babakocsiba, csak 25 és fél fok van, a végén még megfázik a baba? – Nem kell ekkora felhajtást csinálni a gyerek szülinapjából, még a végén belerokkantok! – Biztosan nem kell orvost hívni, ha a gyereknek hőemelkedése van? 

A koreográfia persze lényegében mindig ugyanaz; te az esetek döntő többségében udvariasan hallgatsz, aztán amikor az anyósod  távozik, teljesen összeomlasz és mint  egy gejzír kitörsz, aztán összevesztek a férjeddel. Te úgy érzed, hogy nem áll ki melletted, hogy nem véd meg téged a családjával szemben. Azt várnád tőle, hogy mint egy igazi lovag kivont karddal induljon csatába érted a családja ellen. Számodra ez az egyetlen elfogadható forgatókönyv.

Aztán megint eszedbe jut, hogy semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy egy kicsit könnyebb legyen. És az anyósod  ilyenkor mindig eljön.



 

Ilyenek voltunk

 

Telnek-múlnak az évek. Azóta már x számú gyereketek született, költöztetek, munkahelyet váltottatok, nyaraltatok gyerekkel és gyerek nélkül. Elballagott a gyerek az oviból, aztán a másik is, elsős lett a gyerek, aztán a másik is. 

A koreográfia egy kicsit megváltozott: az anyósod még mindig mindenbe beleszólt és sokszor pánikolt, de sokszor, egy-egy észrevétlen, lopott pillanatban mesélt neked. Mesélt arról, hogy ő és az apósod hogyan szúrtak el dolgokat. Hogy hogyan bénáztak és tanultak bele abba, amibe  te is kezdtél belejönni. Ilyenkor nem vette észre, de úgy beszélgettetek, mint két barátnő, akik olyanok, mint a Ház a tónál szereplői: ugyanott vannak és ugyanazt csinálják, csak egy másik idősíkban. Azt is kezdted észrevenni magadon, hogy bizonyos dolgokban hasonlítotok és még az ízlésetek sem eget rengetően különbözik. Sokszor már viccelődni is tudtok, bár az alapvető dolgok semmit sem változtak, mégis fesztelenebbül töltöttétek együtt azt az időt, amit ilyen vagy olyan okokból az ember együtt szokott tölteni az anyósával.

 És, amikor eszedbe jutott, hogy semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy egy kicsit könnyebb legyen, az anyósod  ilyenkor mindig eljött.

 

Minden férfit egy anya szült

 

Van olyan barátnőd, akinek a fia már randizik. Sőt olyan is van, akinek két éve ugyanaz a barátnője. Sokszor beszélgettek a lányról. Arról a lányról, aki a barátnőd pici, puha bódító illatú kisbabáját, akarom mondani nagyfiát elcsábította. Micsoda lány ez! Tulajdonképpen, ha jobban belegondoltok, minden idegesítő a lánnyal kapcsolatban: állandóan a fia nyomában van, szerelmes pillantásokat vet rá és büntetlenül simogathatja, ölelgetheti anélkül, hogy a barátnőd fia ellenkezne, sőt! Ez a nagyfiú, aki tegnap előtt még csak egy pici csomag volt, akit a barátnőd a hóna alá kapott, hogy kimossa a homokot a szájából, gyakorlatilag ennek a lánynak a szájába költözött. Egy ideje pedig már nem bújik a barátnődhöz az ő  kicsi fia, csak akkor, ha kettesben vannak és akkor is nagy ritkán pusztán könyörületből.

Csak arra tudsz gondolni, hogy vészesen közeleg az az idő, amikor ez VELED is meg fog történni. Egyszer, nem is olyan sokára lesz egy lány, akit a te kicsi babád szívesebben és gyakrabban megérint majd, mint téged. Lesz egy lány, akinek a véleménye hirtelen fontosabb lesz, mint a tied. Lesz egy lány, akinek a boldogsága sokkal fontosabb lesz a te boldogságodnál. Lesz egy lány, aki úgy söpör majd el téged az első helyről, mintha soha ott sem lettél volna.

És akkor megérted: ez a lány TE vagy. Végig te voltál. Ha jobban belegondolsz ez az átadás- átvétel az anyósod és közted nem is zajlott olyan traumatikusan; egészen jól csinálta! Hiszen átélte mindazt, ami minden édesanyára vár: átadta az első helyet NEKED, önként lemondott a „trónról“ a te javadra, te pedig nem éreztél mást az elején, csak értetlenkedést, hogy mit izgul annyit mindenen, mit akadéskodik annyit. Miközben ő nem látott semmi mást, csak azt a kis puha illatos sötét szemű csomagot, ami egy téli napon megérkezett hozzá, a kisbabáját- a férjedet. 

 

 

Két dudás egy csárdában simán elfér

 

Ha ügyes vagy és van benned nyitottság, akkor a kapcsolatotok elején már megérted mindazt, amit most leírtam. Jó sok bosszankodástól, értetlenkedéstől és konfliktustól kíméled meg magad, ha nem közhelyekben gondolkozol. Azért, mert a csapból is anyós viccek folynak, vagy mert az anyósékkal általában rosszban kell lenni, neked nem kell rosszban lenned velük!

Beleszólnak mindenbe? Miért ne szólnának? Az ő szemükben a párod mindig az a kicsi gyerek marad, aki beütötte a fejét az asztal sarkába és ordít ezer decibellel, amig az anyukája nem öleli és puszilja meg ezerszer. Mindenről megvan a véleményük? Még jó! Hiszen ők is felneveltek valahogy x számú gyereket, ők is megpróbálták túlélni a szülőséget és most a saját tapasztalataikkal szeretnék megkönnyíteni nektek, vagy egyszerűen csak muszáj elmondaniuk, mert annyira jól esik néha egy kicsit okoskodni. Mindig aggodalmoskodnak? Naná! Észrevetted magadon, hogy ahogy telnek az évek egyre érzékenyebb vagy? Hát ők egy pár évvel ebben is előttetek járnak.

Legközelebb, ha azt érzed, hogy az anyósod az őrületbe kerget, gondolj arra, hogy ő TE vagy 20 év múlva. Fogadjunk, hogy egyből sokkal megértőbb leszel vele.

És, ami a legfontosabb, hidd el, hogy igyekszik, és jót akar nektek! Se te nem leszel tökéletes az ő szemében, és ő sem lesz  tökéletes a te szemedben. És tudod, hogy miért? Mert mindketten ugyanazt az embert szeretitek. Látod? Máris van bennetek valami, közös!

Ez egy csodálatos barátság kezdete. 

 

 

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink