Örökké változó alvási szokások…

2010. november 26.

Az evési/alvási szokások gyökeres – bár átmeneti – megváltozása visszaesésnek tűnhet, hiszen az addig, helyesebben a végre jól alvó csemeténk ahelyett, hogy egyhuzamban 4-5 órát szundítana, egyik napról a másikra óránként felriad... Ennek számos oka lehet, a növekedési ugrások, egy-egy fogacska előbújása vagy akár egy nyaralás is kiválthatja az átmeneti alvászavart. 

Növekedési ugrás – gyakran ébred, ilyenkor éhes és nyűgös…

A baba megemelkedett energiaigénye, állandó farkasétvágya nagy valószínűséggel a növekedési ugrás következménye - vigasztalásul: ez csupán néhány napig tart, utána jó esetben visszaáll a régi rend. Ilyen gyors növekedési lépcsőket 1-3 hetesen, 6-8 hetesen, 3 hónaposan, 6 hónaposan és 9 hónaposan figyelhetünk meg.

Tippünk

  • Segíthet, ha a szokásosnál valamivel többet adunk enni lefekvés előtt.

Fogzás

Minden baba más. Vannak, akik különösebb kellemetlenségek nélkül átesnek a fogzási időszakon, más gyermekeknek pedig átvirrasztott éjszakák és könnyek árán bújnak csak elő az első fogacskái. A különböző homeopátiás szerek, porok, hűsítő zselék és rágókák jó szolgálatot tehetnek ilyenkor, segítenek elzsibbasztani a pici ínyét, egyúttal megkönnyítik az elalvást is, elvileg… de leginkább szerencse kérdése.

Tippünk

  • Átmenetileg – ha már nem etetünk éjszaka – visszahozhatjuk az éjszakai étkezéseket.

Szeparációs szorongás – tiltakozik, ha ki akarunk menni lefektetés után a szobájából

Bizonyos életkor után a babák többsége félni kezd az ismeretlen látogatóktól, ez az érzés nyolc hónapos kortól az első életév végéig folyamatosan erősödik. Időben kicsit eltolódva jelenik meg az ún. szeparációs szorongás, amelyet a szülőtől való elszakadás eredményez és rendkívül erős stressz-állapot jellemez. Az éjszakai "magárahagyatottságot" is hasonlóan éli meg a baba, de akár napközben is gondot jelenthet egy-egy átmeneti elválás. 12-14 hónapos kor után – a baba idegrendszerének fejlődésével párhuzamosan – magától alábbhagy, megszűnik a rossz érzés.

Tippünk

  • Bár nem könnyű, igyekezzünk – amennyire csak lehet – betartani az esti rutint, a lefektetés rendjét. Dédelgessük a babát, biztosítsuk őt szeretetünkről, és mindig köszönjünk el tőle, mielőtt kimennénk a szobájából. A csendes kiosonást - bár kézenfekvőnek tűnhet - inkább mellőzzük. Ebben az esetben, ha felébred éjszaka (és általában felébred), hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy eltűnt a mama, ami csak fokozza életkori sajátosságként jelentkező kétségbeesését.

Áll a baba áll…

A babák előbb tanulnak meg felállni, mint leülni. Előfordulhat, hogy éjszaka felébred csemeténk, és unaloműzésből vagy ki tudja miért, felhúzza magát a kiságyban, álldogál egy darabig, nézelődik, amivel nincs is semmi baj - a gondok akkor kezdődnek, ha elfáradt, és szívesen visszafeküdne, de azt még nem tudja, hogy hogyan kell… és ha egyedül nem sikerül visszahuppannia valahogy, akkor biztos, hogy sírás lesz a vége…

Tippünk

  • Csendben fektessük vissza a babát, nyugtassuk meg, majd hagyjuk aludni tovább. Ne kapcsoljunk villanyt, illetve ne tegyünk semmi olyat, ami kizökkenthetné az éjszakai "üzemmódból".

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink