Laboratóriumi értékek: száraz adatok, melyek mögött egészség, vagy betegség húzódik meg. Elég, ha ez alapján kezeljük a beteget, vagy járjunk utána, milyen egyéb okok játszhatnak még szerepet a tünetek megjelenésében?A pajzsmirigy problémák holisztikus kezeléséről Prof. Balázs Csaba endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa nyilatkozott.

A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges?

- A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget.

Körülbelül a nők 10 százalékánál fordul elő valamilyen pajzsmirigy-rendellenesség. Túl- vagy alulműködés esetén egyaránt rendszertelenné válik valamelyest a menstruáció, illetve peteérési zavarok jelentkeznek és értelemszerűen a teherbeesés is nehezített. Ha valakinek már volt a családjában ilyen jellegű probléma, érdemes – még a gyermekvállalás előtt – megnézetni a pajzsmirigyszintjét. Ha a betegség mellett is bekövetkezett a terhesség – merthogy a pajzsmirigyműködés zavarai kizáró okot nem jelentenek -, illetve ha a babavárás alatt alakult ki; szoros ellenőrzés alatt kell tartani a továbbiakban a pajzsmirigyszintet. Kezelés hiányában akár koraszüléshez is vezethet a rendellenes működés.

Mi tehát a TSH?

- Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy - állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei "normálisak" vagy az ún. referencia tartományon belüliek? A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs "kőbe vésett" normális érték! Figyelembe kell venni a következőket:
- a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
- a beteg lakóhelyének jódellátottságát
- a beteg nemét
- az évszakot
- napszakot
- a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető.
- az alkalmazott gyógyszereket (ide tartoznak többek közt a szív-, és gyomorproblémákra szedett, vagy hormonális fogamzásgátló készítmények is)
- a vizsgálati módszereket
- a beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
- felszívódási viszonyokat
- TSH elleni antitest jelenlétét
- terhesség esetén az értékek szintén változnak

Mi az ún. normál érték?

- A TSH esetében a 0,4 és 2,5 közötti referencia tartományt tekintjük normál értéknek, a 0,1 és 0,4 közötti érték esetén ún. szubklinikus alulműködéséről beszélünk, ez alatt alulműködésről. Szubklinikus túlműködést 2,5 és 10 között állapítunk meg, túlműködés esetében ez az érték 10 és 100 közötti. Hangsúlyozni kell, hogy a számok csak irányadóak és nem jelentenek az esetek egy jelentős részében diagnózist.

Mire jó a TSH?

- A felsoroltak után jogosan vetődik fel ez a kérdés. Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos, szűrő jellegű módszer, de annak az élettanitól eltérő volta nem jelent önmagában betegséget! A TSH meghatározás tehát lényeges vizsgálati módszer lehet a pajzsmirigybetegségeinek kivizsgálásában és kezelésében a kellő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező szakorvos számára. A laboratóriumi vizsgálatot azonban minden esetben meg kell előzze a beteg panaszainak meghallgatása, az alkalmazott gyógyszerek áttekintése (ún. anamnézis), a beteg vizsgálata, képalkotó eljárások, immunológiai tesztek . Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket együttesen szabad és kell értékelni, hiszen a beteg vizsgálata és kezelése egyaránt holisztikus megközelítést igényel.

Pjazsmirigy-rendellenességek és babaprojekt

Egészséges terhesség esetén is megváltozik a pajzsmirigyműködés; a baba fejlődésének kezdeti szakaszában a méhlepényen átjutó pajzsmirigyhormonok felelősek az optimális fejlődésért (ezt a funkciót később – a várandósság 16. hete után – a magzat már kifejlődött pajzsmirigye veszi át). A rendellenes működés több súlyos szövődménnyel is járhat; alulműködés esetén gyakoriak a fejlődési rendellenességek, míg a magasabb hormonszintek a szív fejlődési/működési zavarait okozhatják.

A pajzsmirigy-alulműködés jellegzetes tünetei az alacsony kalóriabevitel melletti hízás, a kifejezett fáradékonyság, a fagyosság (fázékonyság), az aluszékonyság, a székrekedés és a fokozott vízvisszatartás (száraz bőr, haj). További tipikus jele a nehezített teherbeesés!

- A várandósság alatt:
A baba egészséges fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a hormonpótlás, melynek mennyisége – a pocaklakó növekedéséből adódóan – tovább nőhet a várandósság előrehaladtával. A hormonszintek ellenőrzése hat hetente javasolt.

- A szülés után:
Fennáll az esélye, hogy a baba megszületése után alakul ki a hormonzavar; az első hat hétben mintegy 10 százalék a kockázata. A betegséget – annak ellenére, hogy a szerencsére a legtöbb esetben spontán megszűnik, azaz helyreáll a pajzsmirigyműködés – ebben az esetben is figyeltetni kell.

A pajzsmirigy-túlműködés általános kísérőtünete a kimondottan jó étvágy mellett sem jelentkező testsúlygyarapodás, illetve a testsúlycsökkenés. A fáradékonyság ugyanúgy jellemző, mint pajzsmirigy-alulműködés esetén, viszont szapora szívverés és erős izzadékonyság és /vagy hőemelkedés is társul hozzá.

- A várandósság alatt:
Fennállása esetén nem lehetetlen teherbe esni, és – a megfelelő kezelés mellett - nem gátolja a baba egészséges kihordását sem. Amennyiben volt már valakinek ilyen jellegű problémája, a várandósság első harmadában is nagyobb eséllyel újulhat ki, ezért a hormonszintjeit eleve szoros figyelemmel kell tartani a terhesgondozás alatt. Kezelésképp – a méhlepényen át nem jutó – hormontermelést gátló gyógyszert adnak a kismamának, így nem befolyásolják a baba épphogy beindult pajzsmirigyműködését.
Amennyiben a kezelés ellenére is labilis marad a hormonszint, általában pajzsmirigyműtétet végeznek a várandósság második és harmadik harmadának határán. A beavatkozás sem a mamára, sem a babára nézve nem jár különösebb veszélyekkel.

- A szülés során/után:
A szülés ideje tájékán (is) nagyon fontos, hogy normál értékeket mutasson a hormon szintje, ellenkező esetben a baba világrahozatalával járó extra igénybevétel túl nagy megterhelést jelentene a kismama szívének. Az első két-három hónapban ismételten kialakulhat a túlműködés, ezért fokozott ellenőrzést igényel. Amennyiben korábban már jelentkezett a probléma – akkor is, ha a terhesség alatt minden rendben ment, normál hormonszint mellett hordta ki a babát a kismama – fennáll az esélye, hogy a szülést követő évben kiújul a betegség. A kezelést ilyen esetekben egy az anyatejbe át nem jutó, hormontermelést gátló gyógyszerrel folytatják.

Szerző: Budai Endokrinközpont - Babásmamás.hu