A legegyszerűbb – bár távolról sem a legprecízebb – iránytű az ébredési hőmérséklet.
Az ovulációs tesztek megbízható eredményt adnak, és használatuk sem túl bonyolult. A vizelet luteinizáló hormon szintjét mérik: a peteérést serkentő hormon a ciklus első felében lassan emelkedik, és az ovulációt megelőzően - egy-másfél nappal - tetőzik.
Garantáltan helyes eredményt ad a hüvelyi ultrahang, illetve a vér és a vizelet progeszteron szintjének nyomonkövetése. A vizeletben a progeszteron bomlási termékeinek koncentrációját mérik, a növekedés a lezajlott ovuláció egyértelmű jele lehet.
Létezik olyan eljárás is, melynek során visszafelé következtetnek a peteérésre. A feltételezett ovuláció után 10-12 nappal mintát vesznek a méhnyálkahártyából, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják. Ha a mintában megfigyelhetőek az ovuláció okozta normális élettani változások, akkor volt peteérés az adott ciklusban.