Okok

Gyakran a méhlepény méhfalon való tapadási helyéről ered a vérzés. Ennek hátterében a méhfal megnyúlása, elerőtlenedése áll; ez akkor fordul elő, ha a szülés rendellenesen hosszúra nyúlt, többedik terhességről van szó, vagy izomrelaxánst használtak a vajúdás/szülés során. Szülés utáni vérzés szöveti sérülésből is eredhet, ilyenkor a méhlepény egyes részeinek visszamaradása okozza a problémát (hüvelyi szüléskor), de egy fontos véralvadási faktor alacsony szintje is előidézheti.

Megelőzés

A méhlepény megszületése után az anya oxitocint kap a méhösszehúzódások erősítésére, illetve a vérveszteség csökkentése érdekében. (Fontos, hogy a méh minél gyorsabban közelítsen eredeti méretéhez – zsugorodjon – ezáltal a méhfalon, a méhlepény tapadási helyén kialakult seb mérete is csökken.)

Kezelés

Ha a baba megszületése után 30 percen belül nem válik le magától a méhlepény, az orvos távolítja el.

Ha a méhlepény nem teljes – egyes részei a méhben rekedtek -, méhűri betapintással távolítják el a szövetdarabokat. Ritkán sebészeti beavatkozás is szükségessé válik, ilyenkor a gyulladt méhlepényrészeket, szövetdarabokat műtéti úton, ún. gyógykaparás segítségével távolítják el. (Mindemellett meggyőződnek arról, nincs-e méhsérülés, illetve a méhszájat és a hüvelyt is megvizsgálják.) Súlyos vérzés esetén az anya hasának masszírozásával, és további oxitocin adagolásával segítik a méh összehúzódását, de közvetlenül a méhbe is fecskendezhetnek prosztaglandint. Ha a vérzés nem áll el, transzfúzióra is szükség lehet. Ha a méh összehúzódását sehogy sem sikerül elérni – így nem csillapodik a vérzés sem -, a méhet ellátó artériákat kötik le. A beavatkozás – a kismedence bőséges vérellátása miatt - nem jár késői szövődményekkel. A méh eltávolítására nagyon ritkán, és csak legvégső esetben kerül sor.