Arctartás, homloktartás

A baba kiegyenesedett nyakkal, arccal előrefelé is elhelyezkedhet (deflexió). Ilyenkor a fejnek nagyobb helyre van szüksége a szülőcsatornán történő áthaladáskor, ezért elhúzódhat a vajúdás, illetve nehezebbé válik a szülés.

Arctartás esetén a fej teljesen hátrahajlik, így az áll kerül előre; homloktartásban a fej kevésbé hajlik csak hátra, a homlok jelenik meg először. Rendszerint a babák nem maradnak ebben a tartásban, ha igen, a hüvelyi szülés nem lehetséges.

Medencevégű fekvés

Előfordulhat, hogy a baba farral – tehát pont fordítva – helyezkedik a szülőcsatorna felé; veszélyes pozíció, a magzati károsodás vagy halálozás valószínűsége négyszer nagyobb, mint fejvégű fekvés esetén. Néhányszor sikerül a babát megfordítani, ha ez nem történik meg, császármetszést javasol az orvos. (Koraszülés vagy először szülő nők esetében meg sem próbálják befordítani a babát, fel sem merül a hüvelyi szülés alternatívája, rögtön a császármetszés mellett döntenek.)

Több szempontból is kockázatot jelent(ene) a hüvelyi szülés medencevégű fekvés esetén:

• Egyrészt mivel a far keskenyebb, mint a fej, fennáll a veszélye, hogy a – far által tágított - szülőcsatorna túl szűk lesz a koponya áthaladásához; másrészt az sem biztos, hogy a fej be tud majd illeszkedni a szülőcsatornába, így a baba elakadhat. Ebből adódóan nagy a rizikója - a gerincvelő és más idegek meghúzódásából eredő – magzati károsodásnak. 
• Másik probléma a köldökzsinór esetleges összenyomódása, amely oxigénhiányos állapothoz, magzati agykárosodáshoz vezethet. Amikor a baba köldöke megjelenik, a fej még a szülőcsatornában van, ennek következtében túlzottan összenyomódhat a köldökzsinór, így a baba nem jut elegendő oxigénhez. 

Vízszintes fekvés – válltartás

Ilyenkor gyakorlatilag keresztben fekszik a baba, rendszerint császármetszést végeznek.