Ti küldtétek: Réka születésének története

2012 augusztus 18-án esküdtünk a párommal. Szeptember 13-án elindultunk Ciprusra nászútra, és már ott elkezdtünk próbálkozni.

A baba persze nem jött, így idén februárban orvoshoz fordultunk. Tartottam a vizsgálatoktól, hiszen pajzsmirigy elégtelenségem van, féltem, hogy ezért nem koronázza siker próbálkozásainkat. Óriási meglepetésünkre azonban a vérvizsgálat kimutatta, hogy már 7 hetes terhes vagyok! Nagyon örültünk neki. A szokásos terhességi rosszullétek persze engem sem kerültek el, de szerencsére a 12. hét körül azok is elmúltak, így zavartalanul élvezhettük a további hónapokat. A 21. héten tudtuk meg, hogy kislányunk lesz, bár nem ment könnyen a dolog, Réka ugyanis extrém szégyenlős volt, alig akarta megmutatni magát az ultrahangon. A 31. hétig dolgoztam, utána viszont éreztem, hogy pihenésre van szükségem, nem bírtam, nehéz volt már, így abbahagytam a munkát. Bár a terhességem problémamentes volt, jöttem-mentem, úton voltam, a végére azért már nagyon vártam, mikor bújik elő a kicsi. Az utolsó hetek lassan teltek, a 35-36. héttől elkezdtek dagadni a lábaim, sehogy sem volt már jó…

Végül a kiírt dátum (szeptember 13. péntek :-)) előtt három nappal érkezett meg a kislányunk. Első baba, így nem tudtam mire készülhetek, szülészorvost nem fogadtunk.

2013.09.16. hajnali 2 óra: arra ébredtem hogy méhösszehúzódásaim vannak, körülbelül háromszor 20 percenként, később kiderült, ezek már fájások voltak… de még vissza tudtam tőlük aludni.

Másnap délelőtt 11-re volt időpontom NST-re, bementem kocsival, de már ekkor 10 perces fájásaim voltak. Hazajöttem, délben lementem a közeli piacra, bevásároltam, 12óra 30-kor már 5 perces fájásaim voltak.

Tudtam, hogy olyat kell főznöm, ami kitart pár napig, úgyhogy nekiálltam a bablevesnek, de a fájások egyre erősödtek. A férjem este hat körül ért haza, én pedig már javában készülődtem, mert tudtam, menni kell. Nyolc körül már bent voltunk a kórházban, felvették az adataimat, ekkor a fájások már 3 percenként jöttek és 3 ujjnyira voltam tágulva, a magzatvíz még nem folyt el. Kilencre fel is kerültem a szülőszobára, előtte kaptam beöntést, fájáserősítőt és burokrepesztés is volt. Innentől még inkább felgyorsultak az események. 23 óra 30 perckor, 2 és fél óra alatt született meg drága kislányunk, Réka. 3600 gramm és 55 centi volt, gyönyörű és makkegészséges, azóta is bearanyozza az életünket!

Két és fél hónappal utána úgy gondolom, hogy semmi nem volt a szülés, persze akkor és ott nagyon fájt, ha a párom nincs velem, talán nem is sikerül ennyi idő alatt megszülnöm. Nagyon sokat segített, fogta a fejem, a lábam, így nekem már "csak" a nyomásra kellett figyelnem.

Az első babás napok nagyon kemények, de boldogsággal teljesek voltak, nem tudtam, hogyan fogjam, etessem, fürdessem… de a párom mindenben segített. :-)

Beküldő: Timi

Szívesen elmondanád Te is, hogyan született a kisbabád?
Írd meg nekünk! A szüléstörténeteket a szerkesztoseg@babasmamas.hu e-mail címre, illetve facebook-postaládánkba várjuk.

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink