Események a szülőszobán

Ha egy újszülött természetes úton születik, és édesanyjával együtt mindketten jól vannak, akkor az első perceket a pici baba édesanyja karjaiban tölti, aki a testével melegíti. Ezután megmérik, felöltöztetik (ezt kórházi szokástól függően vagy a szülésznő vagy a csecsemős nővér végzi), elvégzik az első kötelező szűrővizsgálatokat (orrjáratok, nyelőcső és végbélnyílás átjárhatósága), és így kapja vissza ismét édesanyja, miközben a körülöttük levő nővér vagy szülésznő időről időre ellenőrzi állapotukat.

Fotó: Bigstock

Ha nincsen előrelátható rizikója a szülésnek, akkor nincsen jelen gyermekorvos, de szakma szabálya szerint elérhető távolságban van, hogy szükség esetén azonnal átvegye az újszülött ellátását. Ha már a terhesség vagy a vajúdás alatt felmerül valamilyen rendellenesség (pl. medence végű fekvés, ikerterhesség, koraszülés stb.), akkor a szülésnél is jelen van gyermekorvos, vagy az újszülött gyógyításra szakosodott ún. neonatológus, és ő végzi az újszülött ellátását.

Ha császármetszésre kerül sor, és az édesanyát nem kellett elaltatni, akkor, ha mindkettejük állapota megengedi, még a műtét alatt megnézheti és megsimogathatja kisbabáját. Ezt követően ugyanaz az eseménysor történik, mint sima szülésnél, majd többnyire az édesapa vagy a család egy másik tagja kapja kézbe és dédelgeti az újszülött babát, míg az édesanyát kihozzák a műtőből és ismét találkozhatnak.

Események az újszülött osztályon

Ha a szülésnél nem volt jelen gyermekorvos, akkor az azt követő néhány órán belül, az Újszülött Osztályon megvizsgálja az újszülöttet, és eldönti, hogy figyelembe véve a családban előforduló betegségeket, a terhességi leleteket, a szülés lefolyását, szükségesnek tart-e bármi további vérvételt vagy vizsgálatot.

Ha szükség van a baba további kivizsgálására, akkor arról természetesen tájékoztatják az édesanyát, és megbeszélik, hogy ezek a vizsgálatok miért szükségesek, mennyire sürgősek, elvégezhetőek-e az adott kórházban, vagy esetleg más intézménybe kell emiatt szállítani. Ha nincs ilyenre szükség, akkor a baba a kórházban töltött hátralévő időt éjjel-nappal édesanyjával töltheti az ún. rooming-in kórteremben. Ez nemcsak azért fontos, mert minden kisbabának jól esik, ha édesanyja közelségét érzi és hozzábújhat, hanem azért is, mert így megvalósulhat az ún. igény szerinti szoptatás, ami azt jelenti, hogy – ésszerű határokon belül – mindig akkor ehet, amikor megéhezik.

Ha az édesanya azt választja, hogy éjjel-nappal mellette legyen a kisbabája, akkor fontos, hogy az ápolását is meg tudja oldani. Ebben természetesen segítséget nyújtanak a nővérek is: megmutatják a helyes pelenkázás és öltöztetés fortélyait valamint a köldökkezelést. Ez utóbbi sok emberben viszolygást kelt, így érdemes néhány szót szánni rá. Két dolgot fontos tudni róla: az egyik, hogy a köldök, amíg behámosodik és leesik a csonk, egy nyitott kapu a hasüreg felé, így nagyon fontos, hogy tisztán és fertőzésmentesen tartsuk. A másik pedig az, hogy a köldök csonkban (azaz a bőrköldök feletti kocsonyában) nincsenek idegek, tehát azt ugyanúgy nem érzi az újszülött, mint a haját vagy a körmét, így bátran meg lehet – és meg is kell – fogni és alaposan meg kell tisztítani.

A csecsemős nővérek természetesen segítenek a szoptatás kezdeti nehézségeimben is. Fontos, hogy az édesanya begyakorolja a helyes technikát, és sikerüljön egy olyan összhangot találni kisbabájával, ami biztosítja, hogy a következő hat hónap során ez legyen a baba kizárólagos táplálékforrása.

Mivel a rooming-ines rendszerben az édesanya őrzi egész nap az újszülöttjét, ezért a nap során fel kell jegyeznie, hogy a babája mennyit szopizott, hányszor ürített vizeletet és székletet (külön kitérve az első napokban normálisan ürített ún. mekóniumra vagy más néven magzatszurokra), és erről be kell számolnia a csecsemős nővéreknek. Természetesen, ha valami rendkívülit vagy aggasztót talál a babánál, fontos, hogy rögtön szóljon a gyerekorvosnak, és azonnal kap segítséget.

Az egészséges újszülött első néhány napja során a leggyakrabban előforduló, és az esetek túlnyomó többségében banális probléma az újszülöttkori sárgaság. Ez egy bizonyos mértékig egészséges jelenség, melynek oka az, hogy a megszületés után sok változás történik az újszülött szervezetében, mely során rengeteg sejtje feleslegessé válik, és ezzel a hirtelen nagy terheléssel nem tud megbirkózni a sejtek lebontását végző mája. Ennek eredményeként felszaporodik a vérében illetve a bőrében a bilirubin nevű anyag, ami a sárgás színt adja. A sárgaságnak több fokozata van, enyhe esetben kezelést sem igényel, ha nagyobb mértékű, akkor kékfénylámpa alá kell helyezni az újszülöttet, hogy az ultraviola fény "kipótolja" a máj működését, míg súlyos esetben ún. teljes vércserét kell végezni. Ez utóbbit csak bizonyos kórházi osztályokon végeznek, de szerencsére ma már igen ritkán kerül rá sor.

A sárgaság lezajlását mindig segíti a bőséges folyadékbevitel, így ilyenkor különösen ügyelni kell a gyakori szoptatásra illetve szükség lehet még további folyadékpótlásra is (forralt vizes itatásra vagy infúzióra). A sárgaság általában a második életnapon kezdődik el és a harmadik nap folyamán éri el csúcsát. Sok esetben az dönti el, hogy egy újszülött mikor mehet haza a kórházból, hogy szükséges-e kezelni a sárgaságát vagy sem.

Készülünk haza

A magyar kórházi gyakorlatban általában a harmadik napon (azaz 48 és 72 órás életkor között) megy haza egy újszülött és édesanyja a kórházból. Ennek a baba részéről az oka az, hogy addigra már stabilizálódik a születés miatti változásokat követően a légzése, a keringése, beindul a veseműködése, az emésztése, illetve eldől, hogy a normális mértéket meghaladja-e a sárgasága. Másfelől ez természetesen azt is jelenti, hogy addigra kiderül, hogy van-e olyan anatómiai vagy működésbeli rendellenessége, amely kezelést igényel. Az édesanyánál ugyanígy nagy részben lezajlanak a szülés utáni változások, beindul a tejelválasztás, megtanulja a baba ellátását és táplálását.

A hazabocsátás előtt az újszülöttet ismét megvizsgálja a gyermekorvos, megkapja az első oltását, a BCG oltást, leveszik a kötelező anyagcsere vizsgálatokhoz, az ún. PKU-szűréshez a vért, és ha minden rendben van, akkor tanácsokkal ellátva hazaindulhat a család. Innentől kezdve a gondozás és tanácsadás a háziorvos és a területi védőnő feladata.

Szerző: Dr. Bogdányi Katalin neonatológus, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos