Mikor érdemes utánajárni egy mozgáskihagyásnak? "A mi babánk csak mászott, nem kúszott." "Nem áll fel, biztos csak lusta." Ismerősek ezek a mondatok? A szülők gyakran vívódnak azon, vajon normális-e, amit a babájuk csinál - vagy épp nem csinál. De vajon mikor beszélhetünk egyéni tempóról, és mikor fejlődési eltérésről?
Kihagyott mozgások - baj, ha nem kúszott?
Sokan gondolják, hogy ha egy mozgás kimarad, de a baba "halad tovább", az nem gond. Pedig bizonyos mozgásformák nagyon fontos fejlődési állomások!
A kúszás például nem csak "előfutára" a mászásnak, hanem segít: a két agyfélteke összehangolásában, a testtudat fejlődésében, a látás és a mozgás összehangolásában.
Ha egy baba nem kúszik, hanem egyből mászni kezd vagy "fenéken csúszik", az még nem feltétlenül jelent bajt - de érdemes megnézni, hogy tudott-e egyáltalán megtanulni kúszni, csak egyszerűen kihagyta, vagy sosem tudta kivitelezni a mozdulatot.
"Lusta a gyerek?"
Ez az egyik leggyakoribb félreértés. A csecsemők nem lusták - ők mindig akkor mozdulnak, amikor a testük (és idegrendszerük) készen áll rá. Ha valamit nem csinál, annak oka van: lehet, hogy még nem érett rá, vagy valami hátráltatja (pl. izomtónus eltérés, feszesség vagy gyengeség).
Egyéni tempó vs. fejlődési lemaradás - mi a különbség?
- Egyéni tempó
- A baba halad előre, csak picit lassabban. Minden új mozgást megtanul, nem maradnak ki lépések. Nincs "visszaesés", stabil a fejlődés.
- Fejlődési lemaradás / eltérés
- Kihagy bizonyos mozgásokat (pl. nem fordul meg, nem kúszik). Mozgása egyoldalú, "fura" (pl. mindig ugyanazt a kezet használja). Nem halad előre, stagnál vagy visszafejlődik.
