A szülést követő lelki zavarokról szóló cikkek után most azok kezelési lehetőségeire térek rá néhány gondolatban.
Az első, s talán legfontosabb szempont az, hogy a problémákkal küzdő édesanyák merjenek segítséget kérni. Mint már említettem, a "tökéletes anyaság" sztereotípiája miatt sokan szégyellik, titkolják érzéseiket, szorongásukat, mivel ezek miatt rossz anyának vélik magukat. Az anyasággal kapcsolatos problémák megosztása már-már tabujellegű, így sokan egyedül próbálnak megbirkózni nehézségeikkel, amelyeket meghatványoz az azok miatt érzett szégyen, bűntudat. Korábbi írásaim célja részben épp az volt, hogy láthatóvá váljon: az anyává válás a személyiségfejlődés egy komoly állomása, mely számtalan öröme mellett sérülékenyebbé is teheti a nőket a lelki egyensúly átmeneti vagy tartósabb kibillenésére. A jelenség egyáltalán nem ritka, elszigetelt, mint ahogy az ebben szenvedő nők ezt sokszor gondolják. Épp ezért a segítségkérés nem szégyen, hanem a valódi rendeződésre, kiút-találásra irányuló, érett döntés.
A lelki problémákkal kapcsolatos segítségkérés általában, az anyaságtól függetlenül is sokak számára nehezen meghozható döntés. Míg az, hogy testi betegség vagy tünetek esetén orvoshoz fordulunk, gyerekkorunk óta megszokott jelenség, életünk része, addig a lelki problémák esetén ez sajnos még mindig nem ilyen természetes. Sokan félnek attól, hogy ez rossz fényt vet rájuk, akár mások, akár önmaguk szemében. Sokan vélekednek úgy, hogy az érzelmi, lelki terheket, panaszokat, életvezetési problémákat az embernek önmagának kell megoldania, s aki szakemberhez fordul, az "gyenge", "nem normális", vagy egyszerűen "önző", mivel saját magával foglalkozik, ahelyett, hogy ezt az időt-energiát is a családjára vagy másokra fordítaná.
Ezek előítéletek, s éppoly alaptalanok, mint annak a feltevése, hogy egy influenzát vagy diabetest az ember egyedül kellene, hogy leküzdjön, minden külső segítség nélkül. Pszichésen egészséges emberek életében is előfordulhatnak olyan életesemények, életszakaszok, amelyek rendezésében egyedül elakad, de a már kóros szintet elérő lelki zavarok legnagyobb része is jól gyógyítható, változtatható, enyhíthető. Az ilyen jellegű problémákban a megfelelő helyen segítséget kérni nem gyengeség; épp ellenkezőleg. Valódi megoldásra irányuló, érett, felelősségteljes döntés. Aki vállalja, hogy szembenéz problémáival, belső világával, valójában bátor döntést hoz annak érdekében, hogy visszanyerje a saját élete fölötti kontrollt, s ez a ráfordított idő-energia a tapasztalatok szerint visszatérül mind az egyén, mind környezete számára. Ebben nagy segítséget jelenthet a pszichoterápia, ahol szakképzett pszichológus segít feltárni a nehéz érzések hátterét, a tünetek valódi okait, s helyreállítani a megingott pszichés egyensúlyt. Pszichoterápiás segítség elérhető egészségügyi intézmények (elsősorban) pszichiátriai ambulanciáin, illetve magánrendelések keretében. Azokban az esetekben, ahol a tünetek súlyosak (pl. posztpartum pszichózis, súlyos depresszió) orvosi segítség is szükséges átmeneti vagy tartósabb jelleggel. Annak eldöntésében, hogy egy adott helyen pontosan hová lehet fordulni, érdemes a háziorvostól, védődőtől, vagy a fent említett egészségügyi intézményekben érdeklődni.
A rovat következő cikkében arról ejtünk részletesebben szót, mit is jelent pontosan a pszichoterápia, hogyan, milyen keretek között zajlik, s miben nyújthat segítséget.
Doktori disszertációm témája a szülés utáni szorongásos zavarok kutatása. Jelenleg adatokat gyűjtök, ehhez szeretném kérni azok segítségét, akik egy éven belül szültek: http://www.psycho.unideb.hu/szorongas/
A kutatásban való részvétel természetesen önkéntes és anonim, kutatásetikailag engedélyezett. Előre is hálásan köszönöm mindazok segítségét, akik kitöltik a teszteket, és hozzájárulnak ezzel ahhoz, hogy az adatokkal felhívhassuk a figyelmet a szülés utáni szorongás jelentőségére, illetve ezek fényében bővíthessük a hatékony kezeléshez szükséges ismereteinket!
Szerző: Molnár Judit, klinikai szakpszichológus