Ismered azt az érzést, amikor eltervezed, hogy mi mindent fogsz csinálni szépen, akkurátusan, percről-percre, óráról-órára, aztán hirtelen megváltozik minden csupán egyetlen balul elsült dolog miatt? Próbáltál alvásidőben dolgokat elintézni? Volt, hogy egész nap csak azt vártad, hogy eljöjjön a délutáni alvás ideje, és amikor végre eljött, akkor a baba egy szemhunyásnyit sem aludt? Anya tervez, baba végez. Ismerős?
Anya tervez
Egész nap nézek magam elé -
S azon gondolkodám:
Hogy fogom én elaltatni
Legdrágább kisbabám?
Mit csinálok majd vele
Ami gyorsan kifekteti?
Ezer teendő várna ma rám,
Ha nem alszik, nekem végem van baszki!
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Hogy mi mindent tudnék én csinálni,
Az alávisdő alatt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém babám...
Csüngött karomon... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
Nem lesz itt semmilyen délutáni alvás,
Pufók ujjacskája kezemben reszket,
Éjszaka lesz még itt virrasztás,
Amig majd ő alszik, anya dolgozik és szenved.
Holnap is megpróbáljuk,
Nincs itt semmi veszve,
Mi anyák a hét próbát kiálljuk,
Az egész már úgyis el van cseszve.
Aztán másnap délután
Mikor a kiságyba leteszem,
A kis kéz már nyúlna a kezem után,
Szegény kis életem!
Anyának dolga van,
Én most kimegyek, te pedig alszol!
Csendben legyél, mint a hal,
Hiába haragszol!
Hogy lesz itt ebéd, mosás,
Karrier meg egyebek?
Ha nem megy ez a pici alvás,
Naponta csak másfél órát kérhetek?
Dehogy kérhetsz, te anyuka vagy!
Tán elfelejtetted?
Kérni nem tudsz, te csak adhatsz!
Mikor érted már végre meg?
Az óra cammog, a nap téblábol,
De évek telnek el hirtelen,
Igen, csupán az utóbbi néhány hónapból,
Egy évtized lett kereken.
S mikor karod üres,
És időd végtelen,
Akkor fontoss, hogy emlékezz,
Milyen volt kisbabával végkimerülten...
Spira Eszter
