Itt van az ősz, itt van újra,

Nyomasztó, mint mindig énnekem.

Tudja Isten, hogy mi okból

Rühellem? De rühellem.

Bemegyek a papír-írószerbe,

Itt nézek szerteszét,

S hallgatom a többi anya,

Zokogó jajveszékelését.

Sírva néz a teli kosárba

A szegény édesanya,

Elfogyott összes pénze

És nincs még csak hatodika.

És valóban ősszel az édesanya mindent elkölt,

Őszi ruhatárra, meg az iskolára,

Hagyná már a háztartást másra, hogy dohos diplomáját leporolja.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett,

Majd felöltözik, ha akad

Számára egy hely,

Ahol  végre beindul a karrier.

Ébredj fel karrier, irány a szamárlétra!
Itthon mosok, súrolok és gügyögök azt hiszem Túl régóta.
Felveszi a tűsarkút és a kiskosztümöt,
Nincs többé CSED, GYED, GYES, többet már nem szülök!

Én ujjam hegyével halkan
Iphonomat megpenditem,
A hr-es hangja zeng
 A legszebb ének nekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Adj addig pénzt Hilfiger Tamás csizmára,
Míg fizetésem megérkezik
 Március idusára.

Soha többet én bizony CSEDből nem élek,
Fizetésem lesz, melynek összege szép lesz és kerek.

Kisvonatot négykézláb a gyerekszobában 

Isten engem úgy segéljen többé sose tolok,

Ezentúl agyamat használva 

naphosszat más felnőttekkel gondolkodok.

Nincs többé jóga nadrág, lehányt pulcsi és szőnyegen gyurmázás,

Most már semmi más nem vár rám csak a szakmázás!

S ha egyszer majd unoka születik sok évtized múlva,

Akkor jöhet megint a kisvonat, gügyögés és a gyurma.