A fájdalom megélése függ a vajúdó emocionális, kognitív állapotától, illetve szociális és kulturális hovatartozásától. A szülés során számos fájdalomcsillapítási módszer áll a leendő anyukák rendelkezésére. Azonban mindenképp a legfontosabb tényezők közé sorolandó, hogy lélekben fel tudtunk-e készülni várandósságunk idején babánk világrahozatalára, ami egy nő életének minden bizonnyal egyik legmeghatározóbb élménye.
Epidurális érzéstelenítés vagy inhalációs gáz alkalmazása a vajúdás során?
Az inhalációs fájdalomcsillapítás a vajúdás területén több évtizedes múltra tekint. Világszerte sok millió anya hozta és napjainkban is hozza világra ily módon babáját. A vajúdás alatti, epidurális fájdalomcsillapítás a modern orvostudomány vívmánya. Vajon a modernet érdemes választanunk vagy a jól bevált, hagyományosabb, természetesebb módszert? Az inhalációs fájdalomcsillapítás gázkeverék segítségével (oxigén és dinitrogén-oxid, közismertebb nevén „kéjgáz”, „nevetőgáz”) történik, amely gyakori alternatívája az epidurális és a szisztémásan ható ópioidoknak. Epidurális érzéstelenítés (EDA) során a gerincközeli epidurális térbe történik helyi érzéstelenítő gyógyszerek katéteren keresztüli bejuttatása. Manapság ezeket a helyi érzéstelenítőket kábító fájdalomcsillapítókkal (ópioidok) kombinálják, így növelve a kombináció hatékonyságát és csökkentve a leggyakoribb mellékhatások előfordulásának gyakoriságát.
Mind az epidurális, mind az inhalációs fádalomcsillapításnak megvan a maga szerepe a vajúdás alatti fájdalomcsillapításban. Bár az inhalációs gáz teljesen nem szünteti meg a méhösszehúzódások által okozott fájdalmat, segít elviselni azt. Ezáltal a természetes, hüvelyi szülés megélése a kismama számára kontrollálható, valamint a kialakult szorongás oldható.
Ezen fájdalomcsillapítási lehetőségek milyen előnyös és kevésbé előnyös tulajdonsággal rendelkeznek?
Az orvosnak, szakszemélyzetnek (szülésznőnek) minden esetben mérlegelnie kell, hogy mely fájdalomcsillapítási lehetőséget választja a vajúdó hölgy kórtörténetének tudatában, a kockázat-előny arányt mérlegelve, valamint figyelembe véve a várandós kívánságát. Amennyiben a közel teljes fájdalomcsillapítás elérése a cél a vajúdás alatt, az EDA-nak nem beszélhetünk alternatívájáról hatékonyságát illetően. Szövődménye lehet ugyanakkor az anyánál a kitolási szakasz megnyúlása, a nyomási reflex csökkenése, vérnyomásesés, remegés, szédülés, hányinger, viszketés, vizeletvisszatartási probléma, hátfájás, fejfájás.
Az epidurális fájdalomcsillapításnál alkalmazott kábító fájdalomcsillapítók elnyújthatják a szülés időtartamát, mert csökkentik a méh kontrakciók erejét, hosszát és gyakoriságát. Az így megnyúlt vajúdási idő kifáraszthatja a vajúdó hölgyet és oly annyira csökkenhet a nyomási reflex, hogy a szülés befejezéséhez vákuumra van szükség vagy végül császármetszéssel jön a magzat a világra.
Mind az ópioidok, mind a helyi érzéstelenítők vérnyomásesést okozhatnak az anyánál, valamint légzésdepresszió (a légzés lelassulása) is gyakori, ezáltal a magzat oxigénhiányossá válhat. Gyakoriak lehetnek még a magzati szívritmus eltérések, valamint késleltethetik a tejelválasztás megindulását.
Mit érdemes mérlegelni a döntés során?
Tény, hogy a dinitrogén-oxid, a helyi érzéstelenítők és a kábító fájdalomcsillapítók mind átjutnak a méhlepényen, eljutva így a magzat szervezetébe. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy míg a dinitrogén-oxid eliminációs félideje 1-2 percben mérhető, valamint nem metabolizálódik (nem bomlik le az emberi szervezetben), így sem az anyai, sem a magzati májat nem terheli, addig a helyi érzéstelenítők, az ópioidok eliminációs félideje órákban mérhető és ezek a májban metabolizálódnak. Ne feledjük azt sem, hogy amit egy egészséges anya májenzim rendszere 1-2 óra alatt lebont, azt az újszülött - még éretlen - mája hozzávetőlegesen 20 óra alatt képes megtenni.
Ugyan a kéjgáz-oxigén gázkeverékkel nem tudunk teljes fájdalom érzet kiesést biztosítani a vajúdás során - fontos megjegyezni -, az EDA-val összehasonlítva nem hosszabbítja meg a vajúdás időtartamát, nem gyengíti a nyomási reflexet. Nem befolyásolja számottevően a légzőrendszert, a szív-érrendszert sem az anyánál, sem a magzatnál. A gázkeverék légköri oxigén tartalomnál jóval magasabb oxigén tartalma (21% vs. 50%) miatt az oxigénhiányos állapot előfordulásának gyakorisága rendkívül alacsony. A fix gázkeverék nem befolyásolja az újszülött APGAR értékét sem negatív irányba. Míg az ópioidoknál előfordulhat, hogy az anya-gyermeki kötődés késleltetve alakul ki, a nevetőgáz-oxigén gázkeverék erre sem hat hátrányosan és nem befolyásolja előnytelenül a tejelválasztás megindulását sem. A gázkeverék használatánál leggyakoribb mellékhatások az EDA-nál is előforduló hányinger, fejfájás.
Érdemes a döntés során azt is figyelembe venni, hogy az epidurális fájdalomcsillapítás alkalmazásánál jelentős, nem kockázatmentes beavatkozásról beszélünk, szakértelmet és gyakorlatot igényel az aneszteziológus orvos részéről.
A jelenlegi egészségügy humánerőforrását figyelembe véve még ma sem érhető el mindig, minden szülőszobában olyan szakorvos, aki alkalmazhat EDA-t. Így talán az sem elhanyagolható, hogy míg az epidurális érzéstelenítés alkalmazásához többnyire aneszteziológus szakorvosra van szükség, addig a gázkeveréket - mely legfeljebb fele-fele arányban tartalmaz kéjgázt és oxigént - a szülésznő felügyelete alatt a vajúdó hölgy saját magának adagolja.
Összegzésképpen elmondható, hogy a fentebb felsorolt érvek, ellenérvek tudatában érdemes meghozni a döntést, hogy mikor előnyösebb választás az EDA és mikor a fix összetételű gázkeverék alkalmazása a vajúdás során.
