Dagad-e a lábam, az izzadtságcseppek hagynak-e tócsát utánam?
Nem vagyok-e túl kövér?
Használt-e a kismama jóga:
 És réges-rég a sok edzés?

S a kép, az istenadta kép,
Ami bennem régről élt
Visszatér-e valaha,
 Amikor visszanéz a tükörkép?

Asszonyság! valóban koronád
Legszebb gyémántja magzatod:
Mindent, miről valaha álmodtál,
 Maga a gömbölyödő pocakod.

S a kép, az istenadta kép
 Mely a tükörből most visszanéz rád, szemed sír!
De a belső énedet hallgatva,
 Tudod a plasztikai sebész szikéje már hív.

Egy valaha kedves lány, nagyon terhes már
Lihegve lépdel az utcán:
Az árnyékban negyven fok,
 Körötte dübörög a nyár.

A Balatonon nyaralni szeretne,
Lehülne kicsit tán;
A Balaton, és hűs vize,
 Mint szirén éneke csábítja a kismamát.

Hekket, lángost és bizony kürtös kalácsot,  
Mindent, mi szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hordana,
 Ha szegény ezek közül bármit is ehetne;

S mind, amiket e szép Káli medence
Ételt-italt terem;
A kismama boldogan megenne
 Túl a terhességi diabéteszen.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti nem terhesek!
 Miért szóltok rám, hogy ne hisztériázz?!

Hekket, lángost és kürtös kalácsot,
S mindent mi szem-szájnak kellemes,
Azt látok én álmomban is ott:
 De napközben a strandon negyven fokban még hányni sem érdemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Magzatotok nem én hordom ki hát?
Hol van, ki zengje tetteim -
 Elő egy konyhai bárd!

Egymásra néz a sok rokon,
A leendő apa és egyéb urak;
Orcáikon, mint félelem,
 Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
 Egy női rokon emelkedik.

Itt van, kismama, ki tetteidet
Elzengi, mond a nő;
S habverő csörög, robotgép hörög
 S a pohárkrém kemény, mint a kő.

„Habverő csörög, robotgép hörög,
Készül a diétás édesség már,
Egy kis mascarpone hab lesz gyümölccsel:
 Kérünk szépen hallgass el most már!

Kimerült rokonok ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
 Kismama, te tetted ezt!”

Takarodjatok! el! igen kemény -
Parancsol a kismama -
Ha! Több táplálék kell most nekünk;
 S belép egy ifjabb rokona.

„Ah! lágyan kél az esti szél
A Káli medence felé;
Esetleg egy kis alma finom sajttal
 Neked most az biztos elég.

Ne szülj, ha nem bírod kismama
Tudtad, hogy létezik béranya?
S int a kismama. Ebből is elég!
 Ki ne ejtsd még egyszer a szádon a csecsemőt!

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll az anyós;
Panírozni kezdi a húst, magára vall,
 Ez íge hallatik:

„Én is voltam terhes, nem is oly rég -
No halld meg, Kismama:
Neved ki diccsel ejtené,
 Nem is olyan nagy kunszt ez.

„Egyél húst meg krumplit-
Ne válogass annyit:
Ki hallott már olyat,
 Hogy egy kismama nem eszik meg különböző állatokat.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Kismama rettenetest:
Vidd az anyád s a rokonokat,
 Mindenkit ki nem édeskedves!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Balatonon így esett
 A híres terhesen nyaralás kora. -

A valaha nagyon kedves lány, aki nagyon terhes már
Beszáll a kocsiba most már;
Körötte ég földszint az ég:
 Lassan véget ér a nyár.

Az összes rokon bizony, dalolva ment
Haza a nyaralás után:
De egy se birta mondani
 Hogy irigyli a kismamát. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Budapest utcáin ez?
Felköttetem a szomszédot
 Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
 Kismama nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Elfolyt a magzatvíz
 Kedves feleségem talán visszakapom ma....

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
 Egy kismama vajúdik csendesen, most hogy már véget ért a nyár.