A szüléshez
Spira Eszter
2021. augusztus 14.

Terhes nőkkel játszó


haskeményedés,

Rendes fájásnak látszó


Egyáltalán nem szülés!

Kit teremt magának


A kismama,

Kinek nagyobb már mint egy dinnye,


A hasa.

Méhösszehúzódással mit kecsegtetsz?


Mért nevetsz felém?

Hiú ábrándot mért csepegtetsz


Még most is belém?

Csak maradj magadnak!


9 hónapja agyon kínoztál;

Időm most már itt lenne:


Mégsem vagy 10 perces sem talán.



 

Testem fájdalmakkal 


Végig űltetéd;

Csörgő izzadtsággal


Bőröm éltetéd;

Rám ezer virággal


Szórtad a panaszt

S teljes aggódással


Fűszerezted azt.

Gondolatim minden reggel,


Mint a fürge méh,

Repkedtek az elviselhetetlen  meleggel


Kisbabám felé.

Egy híjját esmértem


Örömimnek még:

Szülőszobát kértem;


S megadá az ég.




 

Jaj, de méhösszehúzódásaim


Nem rendszeresek;

 Elviselhetetlen fájásaim


Nem elég erősek;

A szülőszobám, szülőágyam


Másnak adom át;

Én itt ma még biztosan


Nem szülök kisbabát.

Óh! csak lenne már vége


Mindegy, hogy hogyan:

Esküszöm bármit megtennék érte


Hidd el nekem, most komolyan!

Császár vagy nem, úgyis


Elfelejteném,

Ott van nekem az epidurális


Nem bánnám én.

 



Hagyj el, óh Terhesség!


Hagyj el engemet;

Mert ez a keménység


Úgyis eltemet.

Érzem: e hőségbe


Volt erőm elhágy,

Fáradt lelkem székbe,


Testem egy jéghideg kád vízbe vágy.

Nékem már a süti ízetlen,


A kávé kihűlt,

A zengő pláza kietlen,


A nap éjre dűlt.

Bájoló lágy fájások!


Tarka képzetek!

Kedv! Terhesség! Striák!


Isten véletek!