Terhes nőkkel játszó
haskeményedés, |
Rendes fájásnak látszó
Egyáltalán nem szülés! |
Kit teremt magának
A kismama, |
Kinek nagyobb már mint egy dinnye,
A hasa. |
Méhösszehúzódással mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém? |
Hiú ábrándot mért csepegtetsz
Még most is belém? |
Csak maradj magadnak!
9 hónapja agyon kínoztál; |
Időm most már itt lenne:
Mégsem vagy 10 perces sem talán.
|
Testem fájdalmakkal
Végig űltetéd; |
Csörgő izzadtsággal
Bőröm éltetéd; |
Rám ezer virággal
Szórtad a panaszt |
S teljes aggódással
Fűszerezted azt. |
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh, |
Repkedtek az elviselhetetlen meleggel
Kisbabám felé. |
Egy híjját esmértem
Örömimnek még: |
Szülőszobát kértem;
S megadá az ég.
|
Jaj, de méhösszehúzódásaim
Nem rendszeresek; |
Elviselhetetlen fájásaim
Nem elég erősek; |
A szülőszobám, szülőágyam
Másnak adom át; |
Én itt ma még biztosan
Nem szülök kisbabát. |
Óh! csak lenne már vége
Mindegy, hogy hogyan: |
Esküszöm bármit megtennék érte
Hidd el nekem, most komolyan! |
Császár vagy nem, úgyis
Elfelejteném, |
Ott van nekem az epidurális
Nem bánnám én. |
Hagyj el, óh Terhesség!
Hagyj el engemet; |
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet. |
Érzem: e hőségbe
Volt erőm elhágy, |
Fáradt lelkem székbe,
Testem egy jéghideg kád vízbe vágy. |
Nékem már a süti ízetlen,
A kávé kihűlt, |
A zengő pláza kietlen,
A nap éjre dűlt. |
Bájoló lágy fájások!
Tarka képzetek! |
Kedv! Terhesség! Striák!
Isten véletek! |
