Nyaral a baba, avagy tudom mit nem tettél tavaly nyáron (sem)
A szürke hétköznapok kisgyerekkel lélekölőek tudnak lenni. Minden nap ugyanaz a verkli; reggel hajnalban kelsz, főzöl egy kávét, lerakod valahova anélkül, hogy belekortyolnál, reggeliztetsz, utána eltakarítod a romokat. Szórakoztatsz, keresed a kávét, de nem találod. Irány a játszótér. Ott minimum három életveszélyes helyzetet hárítasz el, könnyeket szárítasz, a homokozóból kiszedegeted a gyerek által eldobált gyümölcsöt. Menekülsz a többi anyuka elől, csak nehogy meg kelljen velük beszélni, hogy milyet kakil a gyerek! Aztán hazamentek, a lakás sártengerré változik a behurcolt homoktól, takarítasz és ebédet főzöl. Aztán ebédeltetsz. A konyha brutális csatatérré változik. Jön az altatás. Sikít, harap, hüppög, könyörög, szomjas. De aztán végre elalszik. Jöhet a jól megérdemelt házimunka! Mosás, konyha helyreállítása a csatatér után, nappali, stb. Végre megtalálod a reggeli kávédat, leülsz a kanapéra, hogy megidd. A gyerek felébredt. Üvölt, mert nem találja a cumiját. Odakint negyven fok van, nem lehet játszótérre menni, de strandra sem, mert úgysem marad meg a gyerek árnyékban. Eszedbe jut egy ragyogó ötlet: menjünk nyaralni!
